20 éve világbajnok volt, manapság úszómedencéket árul

shadow

A The Times újságírója, James Gheerbrant meglátogatta Stéphane Guivarc’h-t, aki, bár az 1998-ban világbajnok francia-labdarúgó-válogatott középcsatáraként egyetlen gólt sem szerzett a tornán, így is kulcsszerepe volt a sikerben. A brit napilap cikkének fordítását közöljük.

Az első dolog, amit észrevesz az ember Stéphane Guivarc’h-ról az, ahogy kecses mozdulattal a szájához emeli a csésze eszpresszóját a kicsi bretagne-i kávézóban. Nagy, durva kezek, érdes körmök. Kezek, amelyek a kemény munka bizonyítékai. Kezek, amelyekkel ajtókon kopog Carhaix-tól Brestig. Aztán elkezd mesélni az emlékeiről, egy két évtizeddel ezelőtti nyárról, és eszedbe jut, hogy ugyanezek a kezek, egy éjjel, egy másik évszázadban felemelhették a legértékesebb trófeát, amit a labdarúgásban nyerni lehet.

"A világbajnoki döntő napján, amikor elhagytuk Clairefontaine-t, rengetegen vártak minket az utcákon, hátborzongató látvány volt. Ez azt jelentette, hogy jelet hagytunk az emberek lelkében. Nagyon jó volt látni ennyi embert együtt anélkül, hogy zavarták volna egymást. Egy francia-brazil döntőnél pedig nem is lehetett volna tökéletesebb párosítás. Valami kivételeset értünk el és hoztunk létre, ez a sport ereje. Sok embernek kemény az élete, mi valami csodálatos dologgal ajándékoztuk meg őket."

Most, 20 évvel a Stade de France-ban lezajlott fenséges éjszaka után Európa keleti szélén a francia hősök új generációja két győzelemre van attól, hogy másodszor is világbajnok legyen Franciaország. Belgium lesz az ellenfele annak a francia csapatnak az elődöntőben, amelyet éppen az 1998-as csapat kapitánya, Didier Deschamps vezet. (A cikk július 7-én jelent meg - a szerk.)

Guivarc’h_BElgium.jpg Guivarc’h (9) egy Belgium elleni meccsen 1998-banFotó: Europress/AFP

"Didier időről időre elhalad erre. A felesége Concarneau-ból való, a tengerparton van egy házuk" - meséli Guivarc’h, aki hasonló szerepet töltött be az akkori csapatban, mint most Giroud Deschamps-éban. 

Deschamps taktikai éleslátását gyakran becsmérlik, de egykori csapattársa szerint megvan a képessége, hogy felvillanyozzon egy csapatot, ezt viszont nem becsülik alá mások sem. "1998-ban Didier volt Aimé Jacquet jobbkeze. Ki tudott hozni belőlünk valamit. Természetes volt, hogy menedzser lesz belőle."

Az 1998-as világbajnoki győzelem elfelejtett hőse egy Trégunc nevű városban éli teljesen hétköznapi életét, medencéket árulva. Egy olyan helyen, ahol mindenki ismer mindenkit, és a tenger illata elér a templom térig egy szellős napon. Nem akar többé előtérbe kerülni.

Egy Le Marylandben, Guivarc’h törzshelyének számító kávézóban ülünk. "Ezen a környéken születtem" - mondja. "Itt él az egész családom, az apám, a testvéreim. 14 éves koromban jöttem el otthonról és 32 esztendősen, a karrierem vége után tértem ide vissza."

A kettő között valószínűtlen helyre került a futball történetében. A '90-es évek közepén 20 gólos szezonokat produkált a Guingamp-nál, majd elvitte az Auxerre, ahol az első idényében mindössze háromszor volt eredményes. A Rennes-hez került, ahol feltámadt és 22 gólt szerzett a bajnokságban. A következő évadra visszatért az Auxerre-be, és 27 évesen, 1997 októberében debütált a francia válogatottban is. 

Guivarc’h_Auxerre.jpg Kétszer is francia gólkirály volt az Auxerre mezébenFotó: Europress/AFP

A vébén a kieséses szakasz összes mérkőzésén játszott, az utolsó hármon kezdőként. Giroud-hoz hasonlóan, a fizikai képességeire épített, megtartotta a labdát, gyötörte az ellenfél védőit, de gólt nem tudott szerezni. A következő évben ki is került a válogatottból. Mindössze 14-szer lépett pályára a nemzeti csapatban, a vb-döntőben kezdőként szereplők közül rajta kívül senki sem hagyta abba 50 válogatottság alatt. Képzeljük el, hogy Anglia úgy lett volna világbajnok, hogy James Beattie vagy Kevin Phillips játszik elöl, és máris közel járunk.

Guivarc’h válogatottbeli karrierjének befejezését siettette az igen balul sikerült szezonja Nagy-Britanniában, a katasztrofális négy hónapja a Newcastle-nél, amelyet egy sérüléstől sújtott év követett a Rangersben. Miután a francia válogatott megnyerte a 2000-es Európa-bajnokságot - nélküle -, Guivarc’h lezárta az Auxerre-nél töltött harmadik időszakát, hazatért Bretagne-ba, hogy még egy szezont lehúzzon a Guingamp-nál. Édesanyja beteg lett, és közel akart lenni hozzá, hogy hetente kétszer meglátogathassa őt. A halála utáni napokban, a saját visszavonulását követően kristályosodott meg benne, hogy mit is kell tennie. 

"Minden nyilvánvaló volt. Az édesanyám meghalt, az édesapám egyedül maradt. Ő még ahhoz a generációhoz tartozott, akiknek nem volt természetes, hogy mindent maguknak csináljanak meg, a főzéstől a papírmunkákig. Hozzáköltöztem, majd amikor egy medencéket áruló cég főnöke, egy gyerekkori barát, egy bojlert szerelt be a házba, említette, hogy partnert keres a vállalkozásába. Viccből mondtam neki, hogy majd én leszek az. Átgondolta a dolgot és másnap azt kérdezte tőlem: 'Miért ne?' És már 12 éve ezzel foglalkozom." 

Becsületes munka. Guivarc’h-nak két medencét kell eladnia havonta, hogy elérje a célt. Évente 60 ezer kilométert vezet le az autójával. "Az első vevő, akivel találkoztam, futballszurkoló volt. Nem ritka, hogy félórát beszélgetünk a medencékről, majd egy órát a fociról. Ez azért jó, mert összekapcsol minket a szenvedélyünk, ahelyett, hogy csak medencékről lenne szó. Jó megosztani ezeket a pillanatokat. De ez azért üzleti kapcsolat is. Nem lehet mindenkivel üzletet kötni, így ez a plusz kapcsolódási pont egy újabb versenyképes szempont is.

Guivarc'h.jpg Fotó: Europress/AFP

Guivarc’h különleges helyzetben van abból a szempontból, hogy a futballisták gyakran nem találnak más területet maguknak karrierjük végeztével, csak átöltöznek egy másik szerephez. Az ő 1998-as csapattársai közül Deschamps, Zinédine Zidane, Laurent Blanc és Patrick Vieira is szövetségi kapitányként vagy vezetőedzőként dolgozik, dolgozott. Thierry Henry, Marcel Desailly, Bixente Lizarazu, Christian Karembeu és Emmanuel Petit szinte rögtön ismert televíziós szakértő lett, Henry közben Roberto Martínez segédje is lett a belga válogatottnál. Még a politikai aktivistaként tevékenykedő Lilian Thuram, vagy a színészkedő Frank Leboeuf is a nyilvánosság előtt éli életét.

"Sokan vannak, akik úgy érzik, ha nincs körülöttük kamera, akkor már nem is léteznek. De én sosem voltam ilyen. Ha tévések vagy riporterek megkerestek, örömmel álltam rendelkezésükre. Nem bújtam el, de nem is kerestem a szereplési lehetőségeket."

Guivarc’h-nak nem volt olyan kitaposott ösvénye, mint Zidane-nak. Az Auxerre-nél töltött utolsó időszakában már elkezdte edzőnek képezni magát, de mestere, Guy Roux azt mondta neki, erre ráér profi karrierje befejezése után. Édesanyja halálával élete viszont más irányt vett. "Zidane a szenvedélyének él, de nem tudna úgy sétálgatni az utcán, ahogy én igen. Nekem megvan az a béke és nyugalom, ami neki sosem adatott meg. Jobban szeretem azt az életet, amelyben azt csinálhatom, amit szeretek, és közben nem üldöznek kamerák. Ez választás kérdése. Mindenki ismeri Zidane-t, a legnagyobb futballistát és az egyik legkiválóbb edzőt. Talán nem tudják, kicsoda Stéphane Guivarc’h, de ez engem egyáltalán nem zavar."

Sziszeg a kávéfőző, összecsengenek a csészék a csészealjakkal, két törzsvendég zsörtölődik a sarokasztalnál.  Guivarc’h inkább ezeket a hangokat kedveli, mintsem a vakukét. "Ez egy szuper sarka a világnak. Az élet is békés, szívélyesek az emberek, és a tény, hogy itt van az egész családom, azt jelenti, hogy van hová letenni a kalapomat. Kényelmesen érzem itt magam, nagy törésnek kell bekövetkeznie, hogy valaha is elhagyjam ezt a környéket. Az emberek nincsenek egymás hegyén-hátán és itt van nekünk a tenger."

Guivarc'h_Cannavaro_vb.jpg Guivarc’h és Fabio Cannavaro a '98-as vb negyeddöntőjénFotó: Europress/AFP

A tenger, ahol Guivarc’h a vasárnapjait tölti, léleknyugtató hatású. "Gyakran horgászunk április eleje és szeptember vége között. Nagyon jó kint lenni a vízen, makréla, tőkehal és sügér után kutatva. Beteszed a rákfogó hálót a vízbe, és már eheted is a fogásodat. Bájos."

Néha a felszínre kerülnek annak az aranyat hozó nyárnak az emlékei. A parádé a nyitott tetejű busszal, amikor egymillió ember tolongott a Champs Élysées-én. Megkapni a Francia Köztársaság Becsületrendjét, a legmagasabb francia állami kitüntetést Jacques Chiractól az Élysée-palotában. A vb-döntő kissé keserédes Guivarc’h számára, mert két ígéretes helyzetet is elpuskázott, és a meccsen viselt mezét ellopta egy biztonsági őr a lefújás után. 

"Keményen dolgoztam, aztán jókor voltam jó helyen. Csak a gól hiányzott. Boldogan elcserélnék tízet is az abban a szezonban szerzett 45 találatomból, de akár húszat is, a vb-döntőben lőtt egyért. De ilyen a futball. Sokan csak a kihagyott helyzetekre emlékeznek. Ha az ember nem sajnálna semmit, azt jelentené, hogy nem is csinált semmit."

A haja megőszült, a hírneve kifakult, de ez a kisvárosi fickó örökké bajnok marad. Történelmet írtak csapattársaival, most egy új generáció előtt adott a lehetőség ugyanerre. 

"Megvalósítottuk az egyik legcsodálatosabb dolgot, amit el lehet képzelni. Miért ne tehetnék meg ők is? Ha sikerülne, azt jelentené, hogy egy második csillag is felkerülne a francia mezekre."

Guivarc'h_vb.jpg Guivarc’h a francia-horvát vb-elődöntőnFotó: Europress/AFP

via