Deschamps már csak egy sört kér: mázlista, de nem érdemtelen vb-győztes Franciaország

shadow

Amit Didier Deschamps megálmodott, az szinte kottaszerűen rajzolódott ki a vb-döntőben, más kérdés, hogy ehhez óriási mázlira is szükségük volt a franciáknak. Horvátország öngyilkos taktikája akár működhetett volna, de olyan nincs, hogy mindkét csapatnak szerencséje van. Ahogy olyan sincs, hogy két világbajnokot avatnak. 

Ahogy az némileg azért várható volt, ment a levesbe a horvát csoda, de ha már a felvezetőben a szerencse szerepét kutattunk a világbajnokság alakulásában, akkor most sem tehetünk másként. Annál is inkább, mert a szerencse főszerepet játszott a világbajnokság döntőjében (is) - és nem csak azzal, hogy Horvátország a bice-bóca angolokkal játszotta az elődöntőt. 

Húsz év után ismét világbajnok Franciaország! | Hosszabbítás

Története során másodszor nyert labdarúgó-világbajnokságot Franciaország azzal, hogy az oroszországi vb moszkvai döntőjében vasárnap 4-2-re legyőzte Horvátországot. A franciák harmadszor játszottak döntőt, húsz éve, otthon - ahol az elődöntőben a horvátokat múlták felül - nyertek a brazilok ellen, 2006-ban, Németországban viszont kikaptak az olaszoktól.

Meglepő lehet, de ezúttal a franciák köszönhettek nagyon sokat a szerencsének. Kezdve azzal a példátlan helyzettel, hogy a szünetben úgy vezettek 2-1-re, hogy nem találták el a horvátok kapuját. Ez egy centerként Olivier Giroud-t harcba küldő csapattól egyáltalán nem meglepő, hiszen a csatár az egész vébén nem nagyon találta el a kaput, de azért a franciáktól sokkal többet vártunk a döntőben, kivált a nyelvüket maguk után húzó, térdükön járó horvátok ellen. 

Harcban hullott el Horvátország

Horvátország konkrétan lefocizta Franciaországot az első félidőben. Már eleve ez a kijelentés meglepő lehet, hát még ha hozzátesszük, hogy a horvátok frissességben, támadókedvben múlták felül a toronymagas favoritnak számító franciákat. Meg úgy általában mindenben. 

A szerencse azonban nem engedte el Deschamps csapatának a kezét, hiszen az öngól után, első félidő végén még megkaptak egy fújható, de azért kizárólag a videóbírónak köszönhető 11-est is, így ha talán túlzás is a kijelentés rájuk vonatkozó része, azért leírom: annak ellenére vezettek 2-1-re, hogy alárendelt szerepet játszottak a szünet előtt. 

A meccs embereA meccs embere Fotó: Europress/AFP

Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy a franciák első gólját megelőző szabálytalanságot csak a bíró látta annak: Griezmann már a becsúszás előtt dobta magát, ha a 16-oson belül történik, vélhetően visszanézik videón, és a francia csatár kap sárgát műesésért. Így viszont nem lehetett visszanézni az esetet, és Griezmann szabadrúgása után Mandzukic szokás szerint megnyert egy fejpárbajt, de most azt kívánja, bár ne tette volna. Ja, amúgy Pogba lesen volt a beadás pillanatában, de ez már tényleg nem sokat számít. 

A horvátoknak, akik egy teljes meccsnyivel több időt töltöttek a pályán a vébék, más sem hiányzott, mint hogy nekik kelljen menniük az eredményért. A fáradtság mellett ráadásul meg kellett küzdeniük a francia középpályán végre tudásához mérten teljesítő Paul Pogbával, aki kolosszusként magasodott Modricék fölé (4 szerelés, 2 labdaszerzés - mindkettővel csapata legjobbja), és talán egy kicsit a meccs képéből is következett, hogy ő lépett elő döntő tényezőnek. 

Egy kósza kontra végén kétszer is lőhetett, és a másodiknál a labdából semmit nem látó Subasic mellett a kapuba tekerte a franciák harmadik gólját. Ha a harmadik gólhoz kellett a szerencse, akkor a negyedikhez szinte más sem kellett: Subasic egy krumpliszsák dinamikájával dőlt rá dőlt el Mbappé lövésére öt perccel később, innen pedig már nagyon úgy tűnt, hogy nincs visszaút. 

Ezt a horvátokon kívül mindenki érezte, ők viszont leszegett fejjel rohamoztak tovább, és Mandzukic szépítése után néhány percig még élt a remény, hogy egy újabb gyors góllal esetleg izgalmassá tudják tenni a végét. Nem sikerült, de Horvátország büszkén, felszegett fejjel jöhetett le a pályáról. 

Franciaország óvatos, Horvátország öngyilkos 

A franciák meccstaktikája abszolút érthető volt: Deschamps visszahúzta a csapatát, hadd fárasszák ki magukat a horvátok, hogy aztán néhány gyors kontrával lezárja meccset. Erre már eleve úgy tűnt, hogy sok lehetősége lesz, hiszen a vb-döntők legdurvább mismatch-e alakult ki a jobb oldalon: Mbappénak azzal a Striniccsel kellett versenyt futnia, akit a Napoli páros lábbal rúgott ki, így a Serie A 10. helyén végző Sampdoriában húzta le a szezont. 

Sok sikert, Luka!Sok sikert, Luka! Fotó: Europress/AFP

De nem csak ebben bízott a francia kapitány, hanem abban is, hogy a Rakitic-Modric kettőst eredményesen tartja majd kordában Pogba és Kanté, és ezzel kifogja a szelet a horvátok vitorlájából. A terv csaknem minden eleme tökéletesen működött. A horvátok, bár elsősorban azt szeretik, ha területük van, amit a támadók befutásokkal, a kiváló középpályások pedig bepasszokkal használnak ki, úgy nekiestek az ellenfelüknek a döntőben, mint tót az anyjának. 

A magasra feltolt letámadás olyan volt, mintha csak Deschamps rendelte volna meg (mégsem tudott vele mit kezdeni Franciaország, amely csak a mázlijának köszönhette első két gólját), és elég érthetetlen döntés volt a horvátok részéről, még ha működni is látszott. Csakhogy beszedte a sarcát is, mert míg az elején maga választotta ezt a harcmodort Horvátország, addig a második félidőben már nem volt más választása, mint rámenni a franciákra. 

Deschamps minden húzása bejött

Mentek is, és ami még meglepőbb, tulajdonképpen bírták is erővel, de azt érezni lehetett, hogy ha ez nem működött 0-0-nál, akkor főleg nem fog 2-1-nél, még kevésbé 3-1-nél. És nem is csak a horvát taktika volt olyan, amit Deschamps rendelt, hanem a meccs teljes lefolyása is. Ha csak a gólokat, illetve az azokhoz vezető helyzeteket nézzük, a franciák edzőjét már lehet is bronzba önteni a legnagyobbak pantheonjában: magabiztos védekezésük ellenére ők találták el többször az ellenfél kapuját, és a második félidőben két gólt is olyan támadásból szereztek, amit Deschamps a meccs előtti éjszakán megálmodott a mágnestábla előtt töprengve. 

A védekezés szorosabbra vonása után sorra jöttek a francia labdaszerzések, Pogba pedig sorra lövöldözte a labdákat Mbappé felé, aki szinte akkor verte meg Strinicet, amikor csak akarta. A francia kapitány számításai szinte mindenben bejöttek, pontosan az történt a pályán, amit eltervezett - ehhez viszont az első félidőben óriási mázlira is volt szüksége. 

Franciaország világbajnok, és nem mondhatja senki, hogy érdemtelenül. Talán a brazilok után a legbővebb, leggazdagabb kerettel érkeztek a vébére, és amikor nagyon kellett, mindig tudtak focizni is annyit, hogy legyőzzék az ellenfeleiket. Persze a szerencsével sem álltak hadilábon, de ezt a csontot már lerágtuk. 

Egy utolsó, személyes gondolat: a közösségi csatornákon mindenki lemérhette, társadalmilag mit jelentett a magyar embereknek a kormányuk fajgyűlölő, xenofób kampánya, ami az elmúlt három év kommunikációjának legfontosabb eleme volt. Nincs a reakciókban semmi meglepő, ha a véleményvezérek ilyeneket engednek meg maguknak.