Hogyan került a horvát labdarúgás a válogatott futball csúcsára?

shadow

Horvátország lett a második legkisebb népességgel bíró ország a világbajnokságok történetében, amely világbajnoki döntőbe jutott (a legkisebb Uruguay, 1930 és 1950). Ebben a cikkben azt vizsgáljuk meg, hogyan jutottak túl Anglián, illetve hogy Magyarország mit tanulhat a horvát futball sikereiből.

Zlatko Dalić nagyon kényes szituációban vette át a válogatott irányítását, amikor egy mérkőzéssel a selejtező vége előtt a távozó Ante Čačićot váltotta. Legyőzték Ukrajnát, majd Görögország kiejtésével túlélték a pótselejtezőket is. Dalić nem csak a mérkőzéseket menedzselte kiválóan, hanem olyan váratlan problémákat is jól kezelt, mint Nikola Kalinić esete, aki Nigéria ellen nem volt hajlandó beállni csereként, ezért hazaküldték.

A horvát futball is a XIX. század végén született meg, szinte egy időben a magyar és az osztrák játékkal. Habár hazánk a „Duna-menti iskola” képviselője volt (Jimmy Hogannek köszönhetően), délebbre ez a fajta stílus nem jutott el, mivel sok angol csapat játszott bemutató mérkőzéseket Zadarban, Szabadkán, Mariborban, Zágrábban és Belgrádban. Ezért a hagyományos jugoszláv játékosok képzése hasonlított az angolokéhoz, vagyis párharcban erős, fizikai paramétereikkel domináló játékosokat képeztek. A futball több háborút is túlélt ebben az országban, a játék intézményesült keretei hiába változtak többször, legutóbb Jugoszlávia felbomlása után.

A horvát akadémiai bajnokság három korosztályban zajlik: U-15, U-17, U-19. A legnevesebb akadémiák a Dinamo Zágreb, a Hajduk Split, az NK Eszék, és a HNK Rijeka klubok akadémiái. A jelenlegi keretből 10 játékos járt a Dinamo akadémiáján (Modrić, Lovren, Ćorluka, Kovačić, Vrsaljko, Kramarić, Badelj, Pjaca, Privarić, Jedvaj), 5 pedig a Hajdukén (Periśić, Strinić, Nikola és Lovre Kalinić, Bradarić), további 5 válogatott játékosként játszott valamelyik klubban e kettő közül. A Dinamo Zágreb utánpótlás csapatai rendszeresen játszanak Magyarországon nemzetközi tornákon, így testközelből is láthatjuk őket. 2013-ban és 2014-ben vendégei voltak a győri Audi-Kupának, amin az U-16-os korosztály csapatai vehették részt. Ami nekünk, magyaroknak tanulságként szolgálhat, az az, hogy az ország bármely pontján is tűnjön fel egy tehetség, azt azonnal küldik valamelyik akadémiára, amelyeken magas szakmai színvonalon képeznek játékosokat. Amikor pedig a felnőtt csapatok küszöbére érnek (elsősorban a Dinamo Zágreb), kiválóan tudják kiközvetíteni a játékosokat Európába. Nem egyszer megteszik csapatkapitánynak, hogy hamar megtanulja elviselni a kívülről érkező nyomást, valamint könnyebben az európia nagy csapatok figyelmébe kerülhessen. Ezt a technikát alkalmazták Luka Modrić esetében is.

033_5585190_5b44ecbc16931.jpg Fotó: Europress/AFP

Ami ezt a világbajnokságot illeti, Dalić kapitány remek érzékkel találta meg alapcsapatát, pedig a felkészülési meccseken komoly hiányosságok voltak láthatóak. A brazilok elleni találkozón Neymar becserélését követően nem tudtak mit kezdeni a pálya tengelyében kialakult minőségi fölénnyel, amelyet a Neymar-Coutinho-Firmino hármas okozott. Azonban, ha megfigyeljük a világbajnokságot, Argentína (Messi), Dánia (Eriksen), Anglia (Sterling és Alli) ellen már remekül megoldották a védekezésbeli gondokat. Bekerült a csapat Rebić, Mandžukić center lett, Modrić pedig könnyebben tudott besegíteni a labdajáratásban Brozovićnak és Rakitićnek. A keret tapasztalata is szembeötlő volt Anglia ellen. Olyan játékosaik vannak, akik BL-győztes, BL-döntős, EL-győztes, topligát nyerő csapatok alapemberei, tehát hétről hétre a legmagasabb szinten játszanak a világ legjobb játékosai ellen. Még a korábban klubjában gyengén teljesítő Lovren is kiváló játékot nyújt a védelem tengelyében. Ráadásul még a kispadról is BL-győztes játékos (Kovačić) szállhatott be, ez pedig komoly előnyt jelentett az angolok ellen. Mivel Rakitić és Modrić is olyan csapatokban játszanak, amelyek labdatartásra épülő támadókoncepciót játszanak (Barcelona és Real Madrid), ahol a labda megtartása, járatása elsődleges feladat, nyilvánvaló, hogy ezeket a képességeiket a válogatott is kamatoztatja. 

A szünet után ez, valamint a szélső védők támadásba dobása volt a horvát fordítás kulcsa. Az angol válogatott nem tudta a pálya széleit levédekezni. A három horvát támadó miatt Young és Trippier visszahúzódott Rebić és Periśić ellen védekezni, így Allinak és Lingardnak kellett volna a felfutó Vrsaljkót és Strinićet követnie. Azonban így egyedül maradt volna Henderson középen, ami Modrić és Rakitić ellen végezetsnek bizonyult volna. A horvátok átvették a játék irányítását, és akár a rendes játékidőben is eldönthették volna már a mérkőzést.

horvát.jpg Forrás: sharemytactics.com/Michael Cox 

Az angolok számára csalódást keltő, hogy nem tudtak olyan játékrendszerre váltani, amivel a szélsővédőket és a középpályásokat is le tudták volna védekezni, és ez az álmaik végét jelentették. A horvátok számára kérdés, hogyan tudnak gólveszélyesen játszani a franciák ellen, hiszen az ő nevetségesen mély keretük megoldást kínálhat arra a problémára, amit az angolok és az oroszok sem voltak képesek megoldani.