Miért magaslott ki Franciaország a világbajnokságon az egész mezőnyből?

shadow

Hogyan kerekedett az egyéni képességek a taktikai sakkjátszma fölé, avagy hogyan nyerte meg Franciaország a 2018-as világbajnoki döntőt?

A francia válogatott a horvátok 4-2-es legyőzésével megszerezte történetének második világbajnoki címét. A döntő szinkronban volt az utóbbi évek bizarrul sok gólt hozó, némi taktikai egyensúlytalanságot hozó, nagy téttel bíró mérkőzéseivel. Elég, ha csak arra gondolni, hogy a Bajnokok Ligája elődöntőiben négy meccsen összesen húsz gól született. A horvátok tudták, hogy kockázatvállalás nélkül nem tudnak komoly gólhelyzetek kialakítani, amivel megnyerhetnék a meccset egy olyan csapat ellen, amely a torna során többször is megmutatta, hogy kevés helyzetből is nagyon hatékony tud lenni, elég az Uruguay és Belgium elleni mérkőzésekre gondolni, ahol két pontrúgásból és egy kapushibából szereztek gólt a gallok.

A horvátok legnagyobb fegyverének a szélsővédőik felfutásai bizonyultak az egész tornán, az ebből való beívelések, és a középpályások tengelyben való megjátszása a tizenhatos közelében, amelyekből kulcspasszokkal ugratták ki szélsőiket és centerüket. Ez viszont magában hordozta azt a veszélyt, hogy Mbappé és Griezmann az így kialakuló szabad területeken labdaszerzést követően életveszélyesen megtámadhatják Lovrent és Vidát. Vrsaljko előretörései miatt Matuidinek ki kellett zárnia rá, és középen Modric, Rakitic és Brozovic kontrollálni tudták a tempót és a labdát, hiszen 3v2 elleni helyzetek alakultak ki Kanté és Pogba kárára. Modric feljebb játszott, mint korábbi mérkőzéseken, és a támadókkal együtt kialakított letámadások komoly gondot okoztak a franciák labdakihozatala számára, így pedig a Mbappé felé küldött indítások maradtak az egyetlen fegyvernek, amivel fenyegetni tudták a horvátokat. Kanté annyira szenvedett, hogy a második félidő elején N’Zonzi váltotta, Kanté teljesítményét ugyanis befolyásolta egy szombaton összeszedett gyomorprobléma. 

Viszont hiába dominálod a meccset taktikailag, hiába érvényesül az akaratod, ha az eredményjelző mást mutat. A franciák két gólja ismét két pontrúgásból született, amivel előnnyel mehettek pihenni. A második félidőben középpályájuk kicsit feljebb jött, de mivel a védelmüknek nem volt meg a bátorsága követnie őket, a megnövekedett távolság ismét hosszú horvát labdatartásokat eredményezett, végül a franciák még mélyebbre húzódtak. A mérkőzést végleg eldöntő szekvencia Pogba egészen parádés hosszú indítása, Mbappé sprintje, majd Griezmann lekészítését követő blokkot követő Pogba-csavarás döntötte el, hiszen innentől fogva a franciák még több területet találtak labdaszerzés esetén, amivel Pogba rendszeresen megtalálta a támadókat.

kép1.jpg Forrás: sharemytactics.com/Michael Cox


Mbappé gólja végleg lezárta a mérkőzést, amelyet a franciák nem az edzői stáb által kidolgozott terv alapján, hanem egyéni képességeik által nyertek meg. Lloris hibája csak tetőzte az utóbbi hónapokban látott bizarr kapushibákat, elég, ha csak Kariusra, vagy Caballeróra gondolunk.

Franciaország érkezett a legerősebb kerettel a világbajnokságra, és ennek megfelelő eredményt is ért el. Sokan többet vártak ettől a csapattól a támadójáték terén, főleg amikor Mbappé, Griezmann, Dembélé, Fekir, Pogba, és társai játszanak egy csapatban, és simán elviselik, hogy Benzema vagy Lacazette otthon maradjanak. Deschamps már két éve is megmutatta, hogy nem stílusban gondolkodik, ami nem meglepő, hiszen a franciák nem stílusban gondolkodó futballkultúrájú ország (Ferenczi Attila). Inkább játékosai képességeire épített, arra, hogy Varane, Umtiti a világ legjobb belsővédői közé tartoznak, Kanté a világ egyik legjobb labdaszerzője, Pogba egy egészen elképesztő arzenál, aki a játék számtalan elemében kiemelkedőt tud nyújtani, Griezmannról és Mbappéról meg regélt már sokat a média. Ellenben Olivier Giroud tökéletes Deschamps-játékos. Nem nagy sztár, nem lő gólokat ebben a csapatban, de labda nélküli játéka, legyen az párharc, letámadás, előkészítés, mindent elvégez alázatosan, miközben nála jobb játékosok talán kevésbé csapatjátékosok, vagy botrányaival bomlaszthatják az öltözőt (Benzema). Az ausztrálok elleni szenvedés után belátta, hogy Giroud-ra szükség van, még ha a média vagy a szurkolók nem is őt akarják a kezdőben látni.

Az ember csak elábrándozik arról, hogy Pep Guardiola, Maurizio Sarri, Jürgen Klopp, netán Zinédine Zidane milyen futballt tudna leoktatni ilyen kaliberű játékosoknak. Ellenben ők sem érhettek el volna többet ezen a tornán, mint Deschamps. Kijár a tisztelet a futballtörténelem harmadik olyan emberének, aki játékosként és szövetségi kapitányként is világbajnok lett.


kép2.gif Fotó: Europress/AFP