Németország a 21-re is lapot húzott Svédország ellen, de bejött

shadow

Németország a Mexikó ellen elszenvedett 1-0-s vereséget követően győzelmi kényszerben lépett pályára Svédország ellen. Mivel Mexikó Dél-Koreát is legyőzte, ezért a címvédőnek szüksége volt a három pontra annak érdekében, hogy az utolsó csoportmeccsen a saját kezében legyen a sorsa. A németek ennek megfelelően mindent megtettek a három pontért a szombati összecsapáson. Taktikai elemzés.

Joachim Löw, a németek szövetségi kapitánya többé-kevésbé levonta az első mérkőzés tanulságait, igyekezett stabilizálni a mexikói kontrák által szétesett szerkezetet. Kikerült a kezdőből Marvin Plattenhardt, Sami Khedira és Mesut Özil is, helyettük Jonas Hector, Sebastian Rudy és Marco Reus kaptak lehetőséget. Matts Hummels sem vállalta a játékot, sérülés miatt kimaradt a kezdőből. Őt a Chelsea védője, Antonio Rüdiger pótolta.

német.png

A formáción nem változtatott Löw, ahogyan a németek alaptaktikáján sem. A papíron 4-2-3-1-es felállás támadásban inkább 2-4-4-re, 2-3-5-re, esetleg 2-2-6-ra módosult. A szerkezet valamelyest stabilizálódott Rudy beállításával, aki a hatos pozícióban fegyelmezettebb játékot hozott Khediránál, így a Mexikó elleni legfőbb problémát (Kroos elszigeteltségét és kiszolgáltatottságát) enyhíteni tudta Németország. Enyhíteni igen, megoldani viszont nem.

A svéd csapat a saját tizenhatosa előtt húzta meg a védelmi vonalat, így a németek eleinte megtalálták a folyosót a védők mögött. 

Svédország a szokásos 4-4-2-t rakta fel a pályára. A mérkőzés első felében a vártnál magasabban húzta meg a védelmi vonalat a svéd csapat, és a két négyeslánc közötti távolság is nagyobb volt a vártnál, ezért a németek megtalálták a védelem mögötti üres területeket. Támadásban a kontrákra építettek a svédek, és a magasra feltolt német védelmi vonalat kihasználva akár néhány passzból helyzeteket tudtak kialakítani.

Akadozott a német gépezet

A németek szokás szerint bátor taktikával léptek pályára. Bár Rudy nagyobb stabilitást adott a középpályának, többször biztosította Kroos mellett/mögött a területet, és közelebb is játszott a Real középpályásához, változatlanul kevés játékos zárt vissza védekezni. A két szélső hátvédet Löw egészen a szélsők vonaláig tolta, így a védekező feladatok zöme a két belső középpályásra és a két belső védőre hárult.

35970890_10217416832801782_5830522115543007232_n.jpg Grafika: Csatári Flóra

A németek játékának továbbra is Kroos a kulcsa. A középpályás már a védelem vonalában elkérte a labdát - ilyenkor alakult át a német szerkezet ideiglenesen háromvédőssé -, majd a sikeres labdakihozatalok után belépett az eredeti posztjára. A problémák valahol itt kezdődtek a német szerkezettel: Kroos mögött ilyenkor csak a belső védők biztosítottak (Boatengnek ráadásul támadó feladatai is vannak), ezért a kontrákkal szemben sebezhető a középpálya.

Az látszik, hogy Löw maximálisan szeretné kihasználni a támadóiban rejlő potenciált, ráadásul ott támad leginkább, ahol legkevésbé lehet hibákat elkövetni, ezzel nagy nyomást helyez az ellenfél védőire. A svédek ellen sokszor négy német helyezkedett a tizenhatoson belül, őket szélről a két felfutó szélső hátvéd is támogatta. Hogy a második labdákra is legyen ember, Kroos és Rudy (majd Gündogan) is belépett a tizenhatos előterébe.

németnégycsatár.jpg Grafika: Csatári Flóra 

A belső védőket nem számítva csak négy játékos helyezkedett a tizenhatoson kívül, ezért labdavesztés esetén bajban volt a számokkal a német válogatott.

Ez különösen Rudy kényszerű lecserélésével és Gündogan beállásával lett nyilvánvaló. A Manchester City középpályása ugyan jóval kreatívabb, védekezésben kevésbé fegyelmezett a játéka. A cserét megelőzően is voltak jelei a németek sebezhetőségének (például az elmaradt büntetőnél), utána viszont gyakorlatilag védekező középpályás nélkül maradt a már eleve elképesztően agresszív megközelítésben futballozó Németország.

Bele kellett nyúlni a rendszerbe

1-2.png Grafika: developtowin.wordpress.com

Elméletben nem hangzott rosszul Löw elképzelése, azonban a németek játékából hiányzott az átütő erő. A támadók rengetegszer cseréltek helyet, ami helyenként okozott némi zavart a svéd védelemben, összességében azonban képtelenek voltak kihasználni a tizenhatoson belüli létszámfölényt. Mivel a németek elsősorban szélekről, ezen belül is a beadásokból veszélyeztettek, olyan játékosra volt szükség, akinek fekszenek ezek a szituációk.

Ezért is érkezett Mario Gomez a pályára az első félidőben teljesen veszélytelen Julian Draxler helyére.

36087517_2082924398416354_7396467067110555648_n.jpg Grafika: Csatári Flóra

Draxler helyét Werner vette át a szélen, aki a PSG klasszisánál jóval direktebb szerepkörben játszott, ezért az első félidőhöz képest sokkal inkább ki tudták használni a félterületen belüli német emberfölényt (3 vs. 2). Kroos az első félidőben csak egyszer találta meg szélen Wernert, a második játékrészben viszont kilencszer is megjátszotta a Lepizig támadóját. Ebben a valódi center alkalmazása is sokat segített. 

Gomez azon túl, hogy nagyobb hatékonysággal nyerte meg a párharcait a levegőben, lekötötte a belső védők figyelmét is, így a korábbinál kevesebbet tudtak segíteni a szélen. A német létszámfölény ezért is lett hangsúlyosabb pálya legfontosabb részén, a félterületen. Amellett, hogy a címvédő ezzel kialakított egy áttörési pontot, továbbra is képes volt túlterhelni a tizenhatost, Gomez mellett Müller és Reus is középen várta a labdát.

németgól.jpg Grafika: Csatári Flóra

Különösen Reust érdemes kiemelni, aki először lépett pályára kezdőként világbajnokságon. Az első félidőben ő sem volt túlzottan hatékony, lövést, sikeres cselt, de még kulcspasszt sem jegyezhettek fel nála. A második félidőre változtatott a játékán, és a tizenhatoson belüli mozgásával a németek egyik legveszélyesebb játékosa lett. Azon túl, hogy gólt szerzett, volt egy nagyon veszélyes helyzete is, amiben végül nem találta el a labdát.

Még így is kikaphatott volna Németország

Löwöt több döntése miatt is lehet kritizálni, de a cseréknél ezúttal jól látta, hol kell belenyúlnia a rendszerbe. Az első gól úgy született, ahogyan azt megálmodta, Werner egy az egyben meghúzta szélen, a beadása pedig megtalálta a lendületből érkező Reust (kis szerencsével), aki így még a félidő elején visszahozta a meccsbe a német reményeket. Talán mondani sem kell, hogy ez lélektanilag mennyire fontos volt a címvédőnek.

Gündogan játéka a második félidőre feljavult, ezzel stabilabb lett a német szerkezet, de a svéd kontrák változatlanul zavart tudtak okozni a németek hátsó alakzatában. Vagyis hiába jutott Löw közelebb a megoldáshoz, a német válogatott továbbra is túl komoly szerkezeti gonddal küszködik ahhoz, hogy egyértelműen a vébé favoritjának tekintsük.

Valahol az is aggasztó lehet, hogy a végén már az eredetileg támadó középpályás Julian Brandt játszott balhátvédet, mégis csak nagy nehézségek árán, Kroos (és Reus) zseniális meglátásának köszönhetően tudta megnyerni a mérkőzést a címvédő. Svédország ráadásul közvetlenül Kroos gólja előtt lezárhatta volna a meccset, amennyiben a csereként beálló John Guidetti észreveszi a teljesen üresen érkező Emil Forsberget a túloldalon.

Mely esetben most alighanem arról beszélnénk, hogy a németek 1938 óta először az első körben búcsúztak egy világbajnokságtól. 

Az elemzés alapját az alábbi videó szolgáltatta. A cikkben található képekért pedig külön köszönet Csatári Flórának.