Már nem bevehetetlen erőd a Sánchez-Pizjuán

shadow

A Ramón Sánchez-Pizjuán Stadionba látogatni hosszú időn keresztül egy valóságos rémálommal ért fel a Sevilla aktuális riválisai számára, legyen szó akár hazai, akár külföldi együttesekről.

A piros-fehérek több mint egy éven keresztül maradt veretlenek saját stadionjukban, hogy egészen pontosak legyünk. 2016. november 22-e (1-3 a Juventus ellen) és 2018. január 6-a (3-5 a Betis ellen) között nem találtak legyőzőre hazai pályán. Tehát a teljes 2017-es évet veretlenül tudták le saját stadionjukban. Ezalatt 29 hivatalos mérkőzésen 20 győzelem és 9 döntetlen volt a mérlegük. A hazai közönség meccsről meccsre űzte, hajtotta az övéit, amit a játékosok meg is háláltak. 2018-ban azonban mindez véget ért.

Pedig egy ideig úgy tűnt, hogy Vincenzo Montella érkezésével a csapat megindul majd felfelé, ám egyelőre a bajnoki helyezést tekintve nem látható előrelépés. Ami azt illeti, kicsit több mint két hónap alatt a hazai közönség már háromszor is szemtanúja lehetett annak, ahogy csapatuk vereséget szenved hazai pályán, sorrendben a Betis, az Atlético és legutóbb a Valencia ellen. Összehasonlításképpen 2016-ban egész évben kaptak ki ötször, és ebben benne van két, Barcelona elleni vereség és a már említett Juventus elleni mérkőzés is.

Hat bajnoki találkozó, három vereség, ráadásul a Getafe ellen is mindössze döntetlenre voltak képesek eddig a jelenlegi naptári évben. A megszerezhető 18-ból mindössze 7 pont, nem véletlen, hogy jelentősen eltávolodtak a BL-indulást jelentő negyedik helytől. Habár a játékosok még most szombaton is úgy nyilatkoztak, hogy amíg van matematikai esély addig nem adják fel, de éppen az előttünk álló riválistól elszenvedett 2-0-s vereség után (amivel a Valencia előnye 11 pontra nőtt) ez inkább tűnik kincstári optimizmusnak, mintsem reális helyzetértékelésnek.

A csapat legnagyobb gyengesége a hullámzó teljesítmény, amin úgy tűnik, Montella sem tudott változtatni. Jól jellemzi mindezt, hogy míg az Atléticót kettős győzelemmel (és 5-2-es gólkülönbséggel) búcsúztatták a Király-kupában, pár nappal később egy ötöst kaptak az Eibar otthonában, majd pedig maguk a Matracosok vágtak vissza, éppen egy 2-5-tel. Legközelebb pedig a listavezető és még mindig veretlen Barcelona látogat az andalúz fővárosba, ami nem sok jóval kecsegtet Montella együttese számára. Történik mindez akkor, amikor az Európa-liga-szereplésért is egyre többen vannak harcban (Girona, Villarreal, Eibar, Celta) és tehetik még az eddiginél is nehezebbé a bajnoki hajrát.

A Valencia elleni vereség egy másik okból sem jött jókor a Sevilla számára. Ha a Marcelino García Toral együttese elleni találkozó egy kis döntővel ért fel, akkor a hétközi BL-visszavágóra ez háromszorosan is igaz. A Manchester United ellen nemcsak a nemzetközi szereplés, hanem az egész jelenlegi idény megítélése is múlik. Egy olyan évben, amikor a jövő évi BL-szereplés egyre kevésbé realitás, különös fontossággal bír, hogy meddig jutnak el abban a versenysorozatban ahova három Európa-liga-siker után kívántak betörni, egyelőre nem sok sikerrel.

Montella és a Sevilla előtt tehát két út áll: megpróbálni a lehetetlent és az Old Traffordon kiharcolni a továbbjutást, vagy ha ez nem is sikerül, akkor a lehető legszebben, emelt fővel búcsúzni Európától. Egy ilyen felemás idény során már ez is kisebb fajta sikernek számítana Sevilla piros-fehér részén.