MLS Nagydöntő: Visszatérés vagy visszavágás?

shadow

Toronto visszavág? Vagy Seattle visszatér? Szombat este az MLS legnagyobb sztárjaival Giovincóval és Clint Dempsey-vel jön a (futball)csillagok háborúja, az MLS 22. Nagydöntője! A találkozót 170 országban tűzik képernyőre, Magyarországon az Eurosport2-n láthatjuk a mérkőzést, 22:15-től.

A 22. Nagydöntőben a liga két egyértelműen legjobb csapata, a Keleti Főcsoportot képviselő Toronto FC és a Nyugati Konferenciából érkező Seattle Sounders csap össze, méghozzá az alapszakaszt megnyerő Toronto otthonában. A topkategóriás minősítés nem túlzás, hiszen egymást követő második esztendőben jött össze ugyanez a párosítás. Vagyis egymás után kétszer történik meg, hogy egy 34 fordulós oda-visszavágós alapszakasz és 4 fordulós egyenes kieséses rájátszás végén ugyanez a Nagydöntő jön össze. Ez pedig nem lehet a véletlen műve, itt valóban a legjobbakról van szó.

A Toronto és a Seattle útja az idei rájátszásban a fináléig (Jenkifoci grafika)

De a végkifejlet is ugyanaz lesz? Tavaly kapura lövés nélkül nyerte meg a finálét a Seattle - köszönhetően Stefan Frei kapus bravúrjainak és a tizenegyes-párharcban Roman Torres mindent eldöntő lövésének. Most ennél mozgalmasabb találkozó várható. Miért? Mert bár a döntőbe jutott két klub ugyanaz, a csapatok, a játékoskeretek rengeteget változtak. Előnyükre.

A Toronto sztártriója például fantasztikus négyessé bővült. A korábbi MVP Sebastian Giovinco és a két amerikai válogatott sztár, Michael Bradley és Jozy Altidore mellé megérkezett a 2015-ben a belga bajnokság legjobbjának választott egykori Barca-nevelés Víctor Vázquez. A barcelonai születésű irányító tagja volt a La Masia-akadémia ikonikus '87-es korosztályának, így sokáig Cesc Fabregas, Lionel Messi és Gerard Pique oldalán futballozhatott. A gránátvörös-kékek felnőtt csapatában is bemutatkozhatott, de ott végül nem tudta megvetni a lábát: többek között egy súlyos térdsérülés miatt csak 3 tétmérkőzés jutott neki. 2011-ben Belgiumba igazolt, ahol viszont meghatározó labdarúgóvá vált. Kupagyőztes lett a Bruges alapembereként és a liga legjobb labdarúgójának is megválasztották. Ezután következett egy rövid mexikói kitérő, majd a Toronto FC.

Victor Vazquez

A 30 éves irányító pedig rögtön első MLS-szezonjában nagyot robbantott: 35 eddigi meccsén 11 gólpassz és 6 további gólt előkészítő átadás került a neve mellé, emellett 8-szor saját maga is a kapuba talált. Könnyen előfordulhat, hogy idén a katalán futballista jelentheti azt a különbséget, ami tavaly hiányzott a Toronto javára. Az elveszített finálé másnapján Altidore egy nyilatkozatában adott hangot annak, hogy valami extrának híján van a csapata:

„Hogy őszinte legyek, ránk férne egy kreatív játékos. Jó csapat vagyunk, de ha meg tudnánk szerezni egy igazán kreatív futballistát, aki egymaga képes döntő szituációkat kialakítani, az nagy nyereség lenne.” – fogalmazott az amerikai csatár 2016. decemberében.

A válasz alig két hónap múlva érkezett. A TFC 2017 februárjában leigazolta Victor Vazquezt a mexikói Cruz Azultól.

„Victor a mi játékmesterünk.” – mondta róla Tim Bezbatchenko, a TFC klubigazgatója. „Ő egy rendkívül intelligens ember és ez sikeressé teszi őt a pályán is. Képes merész döntéseket hozni. Ezzel a mentalitással a Barcelona tradícióit képviseli. Amikor az átigazolási időszakban elérhetővé vált, rögtön lépni akartunk, mert éreztük, ő lehet a kirakós játékunk hiányzó darabja. A tavalyi döntőben a Seattle nagyon mélyen védekezett ellenünk. Pont az hiányzott a mérkőzés során, hogy valaki képes legyen kimozdítani őket az egyensúlyukból.” – fogalmazott a klubigazgató.

Maga Vazquez így jellemzi saját játékát.

„Mindig gyorsan próbálom járatni a labdát. Maximum egy-két érintéssel operálok. Nem akarom, hogy sok ideig nálam legyen a játékszer. Így ki lehet mozdítani az ellenfelet a stabilitásból és helyzeteket lehet teremteni.” - fogalmazott, majd a tavalyi Nagydöntőről a következőket mondta: „A Seattle-nek tavaly egyetlen helyzete sem volt. Egy kapura lövésük sem volt. Mégis ők nyertek, de a tizenegyes-párbajban olykor a szerencse dönt." 

Hozzá kell tenni, a finálét kapura lövés nélkül behúzó Seattle is jelentősen erősödött 2016-hoz képest. Egyik igazolásuk gyermekkorában még a torontói Victor Vazquezzel is együtt játszott. A 28 éves Victor Rodriguez 9 és 12 éves kora között volt a másik Victor csapattársa a Barcelonánál. Aztán végigjárta spanyol bajnokság több csapatát és végül Zaragoza, Elche, Getafe és a Sporting Gijón érintésével megérkezett Seattle-be, ahol Brian Schmetzer edző tudatos fokozatossággal kezdte őt beépíteni a csapatba. Rodriguez pedig 10 meccsen 3 góllal és 3 gólpasszal igazolta, hogy jó lépés volt megszerezni őt.

Hatalmas fogásnak bizonyult Houstontól megszerzett erőcsatár, Will Bruin is, aki az alapszakaszban 11, a rájátszásban pedig 2 gólt lőtt, tökéletesen helyettesítve így a szezon záró harmadában sérülés miatt kieső Jordan Morrist. Ahogy jó helyettesnek bizonyult a kínai bajnokságból "előhalászott" Gustav Svensson is. A svéd válogatott védekező középpályás a szezon során többször is kiválóan pótolta a csapatkapitány Osvaldo Alonsót - ez vár rá majd a fináléban is.  Közben pedig a svéd válogatottal is hatalmas sikert ért el: a pótselejtezőn Olaszországot kiverve kvalifikálták magukat a jövő évi világbajnokságra.

De a Seattle Sounders legnagyobb fogása mégsem Svensson, Rodriguez, vagy Bruin volt. Sőt, erre a legnagyobb fogásra még egy dollárt, vagy centet sem kellett pluszban költeni. A legnagyobb igazolás ugyanis az volt, hogy a Sounders újra csatasorba állíthatta Clint Dempsey-t.

Az amerikai labdarúgás történetének egyik legjobb játékosa visszatért a pályára azt követően, hogy szívritmus-zavara miatt tavaly a kis híján karrierje befejezésére kényszerült. A texasi születésű klasszis szívében augusztusban diagnosztizáltak rendellenességet. Orvosai tanácsára azonnal félbeszakította karrierjét, így a playoff-menetelést és a bajnoki címet eredményező Nagydöntőt is kihagyta. Közben két beavatkozáson is átesett, ami azt vetítette előre, hogy az akkor 33 éves játékos pályafutása lezárására kényszerül. Dempsey-t azonban nem ilyen fából faragták: februárban már edzett, márciusban pedig ott volt a pályán a nyitófordulóban.

„Soha semmit sem vettem adott dolognak a pályafutásom során. Mindig mindenért meg kellett küzdenem. Boldog vagyok, hogy sikerült visszatérnem a pályára. Jó érzés, hogy még egy darabig képes vagyok ezen a szinten futballozni. Sok dolgot elértem már karrierem során, de még nem végeztem.”

Az alapszakaszban 29 mérkőzésen lépett pályára és 12 gólt lőtt, a playoffban pedig 3 meccs 3 gól az eddigi mérlege. Ezalatt pedig a válogatottban is egyéni mérföldkőhöz ért: beállította Landon Donovan gólrekordját, 57 találattal holtversenyben az amerikai nemzeti csapat történetének legeredményesebb játékosa lett. Keserédessé teszi ezt a sikert, hogy a vb-re viszont nem sikerült kijutnia a jenkiknek, akik 1986 óta először hagynak ki egy világversenyt. Dempsey-ben emiatt a kudarc miatt is dolgozhat majd a bizonyítási vágy, hogy egy MLS-trófeával szépen zárja le ezt a történelmi mélypontot jelentő esztendőt.

Dempsey a Nyugati Konferencia megnyeréséért járó trófeával

Hasonló motivációból a túloldalon sem lesz hiány. Sőt, ha lehetséges, akkor Jozy Altiodre és Michael Bradley számára a vb-kudarc feledtetése még nagyobb hajtóerőt jelenthet. Altidore és Bradley lettek ugyanis az elsőszámú közellenségek a kvalifikációs blama után, több szidalmat és több fújolást kaptak, mint bármelyik másik amerikai játékos. Ez a kettős a szurkolók körében korábban sem örvendett nagy népszerűségnek: Altidore-t azért nem kedvelték, mert csak a kiscsapatok ellen tudott villogni a nagyobb gárdák ellen és a nagyobb tornákon csődöt mondott, vagy megsérült. Bradley-nek pedig sokan a mai napig nem tudták megbocsátani, hogy otthagyta az AS Romát és az európai karriert az MLS kedvéért. A Trinidad elleni sorsdöntő vereség után pedig ezek a kritikus hangok brutálisan felerősödtek: előbb Atlantában, az utolsó alapszakasz-meccsen fújolták ki a párost a hazai nézők, majd a Red Bulls otthonában már durvább kántálások is hallatszódtak, végül a Columbus hívei "sorozták" meg őket válogatott szidalmakkal. Altidore Atlantában még játékosan hergelte a nézőket, de aztán a New York ellen már rosszabbul viselte a kipécézést. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a Red Bulls elleni torontói visszavágón annyira túlpörgött, hogy kiállítatta magát. A mindig pókerarcú Bradley-n egészen a Columbus elleni mérkőzésig nem látszott, hogy kibillentenék az ellenfél szurkolói, a sárga-feketék otthonában adott meccs utáni nyilatkozatában azonban már érződött a frusztráltság. Torontóban persze nem kell tartaniuk a drukkerek nyomásától, a Vörösök hívei ugyanis száz százalékig sztárjaik mellett állnak.

„A vb-kudarcot követő három nap életem legsötétebb napjai voltak.” –mondta Altidore. „Még a lakásomat sem hagytam el, nem csináltam semmit sem. Itt Torontóban azonban nap mint nap emlékeztetnek arra, hogy milyen különleges ez a klub. Ha elugrom kávéért, lépten-nyomon megállítanak a szurkolók, gratulálnak és elmondják milyen sokat jelent nekik ez a csapat. Szerencsés vagyok, hogy ez a város segített talpra állni Trindiad után.”

Ettől függetlenül nagy kérdés, hogy mit hoz ki a vb-kudarc okozta bizonyítási vágy a két amerikai játékosból. Pozitív erőket mozgósít, vagy koncentrációs problémákat okoz? Altidore esetében mindkettőre volt példa, hiszen a New York Red Bulls elleni kiállítás mellett 4 gólt is összehozott az idei rájátszásban, a Columbus ellen például igen emlékezetes módon - egy bokasérülés utáni ápolást követően tért vissza a pályára - talált be a hálóba. Ugyanezzel a sérüléssel egyébként jelenleg is bajlódik az amerikai csatár, így nagy kérdés, hogy kezdő lehet-e a fináléban.

Altidore bokasérülése miatt kérdéses, kezdhet-e a fináléban

Pedig nagy szüksége lesz rá állandó éktársának, Sebastian Giovincónak, akivel remek párost alkotnak. Az apró termetű olasznak szintén van mit bizonyítania - annak ellenére is, hogy az MLS-ben számos rekordot megdöntött már. 85 alapszakasz-mérkőzésen 55 gólt lőtt, 2015-ben bezsebelt egy MVP-címet és idén egy alapszakasz-győzelmet is. 14 szabadrúgásgóllal ő tartja a pontrúgásból szerzett találatok rekordját az MLS-ben.

"Az, hogy egymás után két döntőt játszunk, azt jelenti, hogy valamit jól csinálunk. De ha nem nyerünk ma este, akkor mindez mit sem ér. Azt gondolom, a Seattle a párharc favoritja. Jobb csapattá váltak, mint egy éve voltak. Például Clint Dempsey is visszatért hozzájuk. Persze, mi meg otthon játszunk, ami nagy előny, de nem szabad, hogy megingassa a koncentrációnkat." – értékelt a Giovinco a sajtó képviselőinek.

És ha valakinek, Giovincónak nagyon kell majd koncentrálnia, mert mint említettem, még mindig van mit bizonyítania. Eddigi észak-amerikai karrierje során ugyanis képtelen volt igazán nagyot alkotni a rájátszásban. Giovinco eddig 10 playoff-mérkőzésen lépett pályára, de ezek közül csak 3 találkozón tudott a kapuba találni.

Giovincónak nem megy a rájátszásban

 

Az olasznak idén 3 rájátszás-meccsen csak 1 gólja van. Ami egy hozzá hasonlóan gólerős játékostól meglehetősen szerény mutató. Ha sérüléssel küzdő Altidore helyett a kombinatív játékban kevésbé használható Ricketts kezd majd az oldalán Torontóban, az tovább nehezíti az "Atomhangyának" becézett olasz támadó dolgát.

Greg Vanney vezetőedző számára épp ezért komoly fejtörést fog okozni, hogy kezdőként, vagy csereként vesse be a nyilvánvalóan nem 100 százalékos Altdore-t. De Vanney-től nem idegen a forradalmi gondolkodás és az adaptáció a váratlan helyzetekhez. A fiatal amerikai szakember elsőként alkalmazta az MLS-ben állandó jelleggel a 3-5-2-es felállást, de szükséghelyzetben mindig képes volt változtatni. Emlékezetes volt például a New York Red Bulls elleni playoff-meccs, ahol a nyilvánvaló New York-i fölényt követően némileg stabilizálni tudta gárdáját a 4-4-2-es formációval.

Vanney a legszebb játékos éveit a Los Angeles Galaxy-nál és a francia Bastiánál töltötte. Sigi Schmid, a Seattle előző edzője akkoriban a Los Angelest irányította. Ő idézte fel, hogy Vanney-n már akkor is látszódott, hogy sikeres edzői karrier állhat előtte. Rendszeresen jegyzeteket készített a taktikáról és a szakmai munka egyéb elemeiről, az edzésekről, a gyakorlatokról. Szivacsként szívta magába az információkat. Aztán amikor a Bastiához igazolt, európai tapasztalatokra is szert tett. Amikor korábbi csapata, a Galaxy európai túrán vett részt, Vanney szabadnapot kért a Bastia edzőjétől, hogy korábbi csapata edzéseit tanulmányozhassa.

Később hazatért Amerikába, játékos pályafutását pedig Bruce Arena irányítása alatt fejezte be a Galaxy-nál. Saját edzői karrierjét 2011-ben kezdte meg, a Chivas USA-nél dolgozott, ahol annak a Robin Frasernek volt az asszisztense, aki most az ő munkáját segíti Torontóban. A TFC-hez 2014-ben került, a klub akadémiai csapatát irányította.  Aztán Ryan Nelsen vezetőedző menesztése után megbízott szakvezetőként vette át a csapatot, később pedig véglegesítették. Első teljes szezonjában története során először vezette a rájátszásba a TFC-t, úgy, hogy ők szerezték a legtöbb gólt az alapszakaszban. Igaz, a legtöbbet is kapták, de Vanney második évében ezt már orvosolni tudta. Tavaly már az egyik legkevesebbszer kapituláló csapat az övék. Ebben jelentős szerepe van Vanney merész taktikai húzásának is: a négyvédős két középhátvédes rendszerről, háromvédős rendszerre váltott, két felfutó szélsővel. Egészen a Nagydöntőig meneteltek a forradalmi váltásnak köszönhetően. Idén ismét szintet léptek Vanney irányításával: megnyerték a kanadai bajnoki tornát és az MLS alapszakaszát. Ha a ma esti fináléban is diadalmaskodnak, első MLS-csapatként tripláznak majd. Nem meglepő ezek után, hogy idén Greg Vanney-t választották az év edzőjének az MLS-ben.

A Torontót irányító Greg Vanney let az év edzője idén az MLS-ben

Persze a triplázáshoz lesz egy-két szava a vendégeket irányító Brian Schmetzernek is. De kérdés, hogy mennyire tudja meglepni fiatalabb kollégáját az 55 éves szakember. Schmetzer ugyanis jóval pragmatikusabb Vanney-nél. Nem sűrűn változtat a csapata - forradalminak éppen nem mondható - 4-2-3-1-es felállásán, ritkán húz meg kockázatos taktikai döntéseket, higgadt és nyugodt természete pedig szintén szöges ellentétben áll a szenvedélyes Vanney-vel.

De pont Schmetzer pragmatikus gondolkodásának köszönhető, hogy tavaly a szakadék széléről hozta vissza a Seattle-t és előbb a rájátszásba, majd a Nagydöntőbe vezette fiait, ahol aztán diadalmaskodtak is. Igaz, kapura lövés nélkül. Pragmatizmus a legfelsőbb fokon.

Schmetzer pragmatikus gondolkod

Egy MLS-trófeánál mi igazolja jobban Schmetzer gondolkodásmódjának helyességét? Talán csak az, hogy idén ismét eljutottak a fináléba. Bár azt Vanney szurkálódva megjegyezte, hogy nem jelentett komoly kihívást a Seattle számára, hogy eljussanak a Nagydöntőbe. A Seattle-t Vanney szerint semmilyen módon nem tesztelte és nem állította kihívások elé a Nyugati Konferencia.

"Senki sem provokálta őket az idei rájátszás során. Senki sem okozott igazi gondot számukra. Nem kellett kinyílniuk, nem kellett kockázatot vállalniuk. Megoldották, amit meg kellett oldaniuk. De semmi többet. Mi ellenben pontosan tudtuk, hogy az alapszakasz öt legjobb csapatával kell majd megmérkőznünk a keleti rájátszásban. Kemény feladat volt, amit mi végrehajtottunk. Nem gondolom, hogy a Seattle az idei playoff során felkészült arra az intenzitásra, ami a Nagydöntőben vár majd rájuk."

Schmetzer persze a rá jellemző higgadtsággal válaszolt a - nem is annyira játékos - provokációra.

"Greg szimpatikus fickó és nagyon jó edző. Nem foglalkozom azzal, hogy ő milyen nyilatkozatokkal akarja feltüzelni a hangulatot. Nem reagálok erre. A nyomás egyébként rajtuk van. Ők játszanak otthon, ők nyerték az alapszakaszt."

A két edző szópárbaja jól mutatja, hogy a Nagydöntőn ugyan csak ma este hangzik el a kezdést jelentő sípszó, az MLS-csillagok háborúja már napok óta zajlik. A szakvezetők ugyanis pontosan tudják, hogy a nagyon hasonló játékerejű csapatok csatáját nem a technikai tudás, hanem a higgadtság fogja eldönteni. A kérdés inkább az, hogy miként hat majd az amerikai játékosokra a vb-blama keltette érzelemhullám? Mennyire fogja elvonni a Toronto-futballisták figyelmét a bosszúvágy a tavalyi Nagydöntő miatt? A Seattle játékosai felülnek-e a torontói szakmai stáb provokációjának? Giovinco képes lesz-e megmutatni valódi képességeit, vagy ismét elszürkül a nyomás alatt? Minden fejben dől majd el. Tehát: Toronto visszavág, vagy Seattle visszatér? A lelki erő legyen velük!

A SZERZŐ A JENKIFOCI CÍMŰ FACEBOOK-OLDAL SZERKESZTŐJE.

AZ OLDAL A KÉPRE KATTINTVA ÉRHETŐ EL: