Sorban nyeri a meccseket, mégsem igazán jó az Arsenal

shadow

Nehezen indult az Unai Emery arsenalos pályafutása, hiszen a Sevilla és a PSG korábbi mestere az első két bajnokiját elveszítette, amivel 1992 óta a legrosszabb rajtot produkálták az Ágyúsok a bajnokságban. Augusztus közepe óta viszont mindegyik mérkőzését megnyerte az Arsenal, ami mindenképpen figyelemreméltó teljesítmény, a számok mégis azt mutatják, változatlanul komoly szerkezeti gondokkal küzd Emery csapata.

Minden sorozatot figyelembe véve immáron nyolc mérkőzése tart az Arsenal győzelmi sorozata, amiből ötöt a bajnokságban ért el. Bő másfél hónap leforgása alatt ezzel a 17. helyről egészen az ötödikig lépett fel a tabellán, és pontok tekintetében közvetlenül ott van a nagy riválisok mögött. A két listavezetőhöz (Manchester City és Liverpool) képest négy, a Chelsea-hez viszonyítva három pont a lemaradása, az ősi rivális Tottenham pedig éppúgy 15 ponttal rendelkezik, mint az Arsenal.

Keményebb edzésmunka, precízebb felkészülés

"Minden nap keményen dolgozok az edzéseken. Az edzőm mindig arra biztat, hogy próbáljak odakerülni a kapu elé, és boldog, hogy ez így történik. A következő lépés az lesz, hogy ezeket a lehetőségeket gólra váltsam. Az intenzív edzések miatt fogytam egy kicsit, és ezért a formám is javult valamelyest" - mondta Alex Iwobi, az Ágyúsok nigériai szélsője. Nyilatkozata két fontos változásra is rávilágít az Arsenal edzésmunkájával és felkészülésével kapcsolatban.  

  • Emery jóval keményebb edzéseket tart, mint Arséne Wenger.
  • És nagyobb figyelmet fordít a részletekre elődjénél.

Igazából egyik sem meglepő, Emery játékfilozófiája tökéletes erőnléti állapotot követel meg, a baszktól elvárt kőkemény letámadás másképp nem valósítható meg. Az is régóta ismert, hogy Emery a részletek megszállottja, csapatait hosszú videóelemzésekkel készíti fel a soron következő mérkőzésekre. Már ha épp hagyják, mert a PSG-nél például a hírek szerint kénytelen volt jelentősen rövidíteni az elemzésein, mivel egyes játékosok, például Neymar, unalmasnak tartották azt.

000_TR6EO.jpg Fotó: Europress/AFP

Egy korábbi játékosa, Joaquín, akivel még a Valenciánál dolgoztak együtt, azt mondta: annyira hosszúak voltak ezek a videós szeánszok, hogy mire véget értek, konkrétan kifogyott a popcornból.

Wenger - bár egy teljesen új szemlélettel lett sikeres a Premier League-ben - sosem tartozott a taktikai géniuszok közé. Játékosainak próbált nagy szabadságot biztosítani a pályán, és sokszor érte az a vád, hogy nem igazítja csapata játékát az aktuális ellenfél stílusához. Egyféle stílust ismert el: a sajátját, amely idővel egybeforrt az Arsenaléval, és végig hitt abban, hogy ezzel is sikeres lehet. Sokáig valóban az volt, időközben azonban felnőtt az edzők egy új generációja.

Közéjük tartozik Emery is, aki szintén jól meghatározható stílussal rendelkezik, azonban sokkal rugalmasabb taktikailag. Ez részben a félidei elemzéseiből is kiderül, idén több olyan mérkőzése volt, amit kisebb-nagyobb szerkezeti módosításokkal, cserékkel tudott megnyerni. Hosszabb távon valószínűleg még markánsabban jelentkeznek majd Emery stílusjegyei (letámadás, gyors támadásépítés, labdatartás), jelenleg azonban nem tart még itt az Arsenal. A mutatott játék mellett ez a statisztikákból is kiderül.

Több gólt lő, kevesebbet kap

Múlt hét szombaton az Arsenal 2-0-ra győzött a bajnokságot remekül kezdő - többek között a Tottenhamet is legyőző - Watford ellen. Tette mindezt úgy, hogy a vendégek hat nagy gólszerzési lehetőséget is kialakítottak (idén ez volt a legtöbb a Watfordtól), és a várható gólok alapján a találkozón nagyjából a 3-1-es Watford-siker lett volna reális. Ráadásul - bár távolról sem ennyire szélsőséges formában -, de más találkozókon is előfordult, hogy Emery csapata jobb eredménnyel zárt, mint amit a statisztikák sugalltak.

Röviden összefoglalva: az Arsenal több gólt lő, de kevesebbet kap, mint amennyi a helyzetek alapján várható lenne.

Támadásban túlteljesít az Arsenal.Támadásban túlteljesít az Arsenal. Táblázat: Telegprah

Mérkőzésenként jelenleg 1,5 a várható gól (xG) mutatója védekezésben az Arsenalnak, ennél csak öt csapatnak van rosszabb mérlege: a Brightonnak, a Burnley-nek, a Fulhamnek, a Huddersfieldnek, és a West Hamnek. Mérkőzésenként 14,14 lövést engednek átlagban az Ágyúsok, ami a nyolcadik legrosszabb az angol élvonalban. Ezeknek a lövéseknek az átlagos értéke kifejezetten magas (0,11 xG), ennél csak három csapatnak van rosszabb mutatója a Premier League-ben. Ezek nem épp a jó védekezésre utaló számok.

Nem sokkal jobb a helyzet támadásban sem, sőt, ami azt illeti, az Arsenal támadói jócskán több gólt lőnek, mint amennyi a kialakított helyzetek alapján várható lenne. A várható gólok szerint az Arsenal helyzetei átlagban 1,41 gólt eredményeznének meccsenként, ehhez képest kereken 2 gólt szerez átlagban Emery csapata. További érdekesség, hogy találkozónként 13 lövéssel próbálkozik az Arsenal, ami nem számít soknak, ellenben nagy hatékonyságra utal.

000_14L677.jpg Fotó: Europress/AFP

Hogy a hibák ellenére ennyire előkelő helyen áll az Arsenal, az elsősorban a támadók minőségének köszönhető, amivel egyértelműen az élmezőnyhöz tartozik Emery csapata. Pierre-Emerick Aubameyang és Alexandre Lacazette kettőse európai szinten is sokak által irigyelt támadópotenciállal rendelkezik, a középpályáról pedig olyan klasszisok támogatják őket, mint Mesut Özil, Henrikh Mkhitaryan és Aaron Ramsey. Ezzel azonban el is jutottunk a probléma gyökeréig.

Nem áll össze a kirakós

A részletekre mindig kínosan ügyelő Emery nyilván sokkal inkább képben van ezekkel a problémákkal, mint egy külső szemlélő, egyelőre mégsem tudta megoldani a kirakóst. Ennek pedig az az oka, hogy több helyen kénytelen kompromisszumokat kötni, rögtön a két leggólerősebb játékosának pályára küldésénél. Azzal ugyanis, hogy Lacazette-é a kilences poszt, Aubameyang a szélre szorul, ahol ugyan képes kiváló teljesítményre, jóval kevesebb gól várható tőle.

Hasonló a helyzet Ramsey játékával is. A walesi középpályás gólerőssége, labda nélküli mozgása elképesztően hasznos tud lenni, azonban főleg egycsatáros rendszerben. Ha két csatár van a pályán - jelenleg ez a helyzet, még ha Aubameyang nem is középen játszik -, akkor fordulhat elő az, ami sokszor megfigyelhető az Arsenal játékán is: hogy két játékos (jelen esetben: Ramsey és Aubameyang) ugyanazokat a területeket támadja, így inkább akadályozzák egymást, mint segítik.

000_19L3C6.jpg Fotó: Europress/AFP

Az, hogy hátul bizonytalan az Arsenal, kevésbé meglepő, mert a hátsó alakzat csak mostohagyereknek számított a Wenger-éra utolsó éveiben. Látványosan kevesebbet költöttek a védelem erősítésére (a 40 milliós Shkodran Mustafi pedig nem nagyon vált be), inkább fiatalokba fektettek az Ágyúsok, mint kiforrott sztárokba. Sokratis és Stephan Lichtsteiner nyáron már Emery kérésére érkezett, de hosszabb távon elkerülhetetlen, hogy tovább erősítse a védelmét az Arsenal.

Az egész persze a középpályáról indul, ahol Granit Xhaka támadásban megkerülhetetlennek számít, hátul azonban nem elég megbízható. A nyáron szerződtetett Lucas Torreira ebből a szempontból sokat lendíthet a csapaton, tőle elsősorban a védekezésben várnak sokat, de a Sampdoriában támadásban is meghatározó játékosnak számított. Nagyon ígéretesnek tűnik Mattéo Guendouzi is az eddigiek alapján, a 19 éves francia középpályásnak azonban még sokat kell fejlődnie.

Kapusposzton viszont jöhet a változás

Emery filozófiájának egyik alapja, hogy hátulról, a kapus bevonásával építi fel az akciókat. Ebből az elképzelésből eddig Petr Cech lógott ki leginkább, aki amellett, hogy számos nagy bravúrral segítette a csapatát, a passzjátékban durva hibákat követett el. A Manchester City elleni nyitómérkőzésen konkrétan volt, hogy kis híján a saját kapujába passzolta be a labdát. Bár karrierje során nem passzolt még ennyire pontosan (68,7%), valószínűleg sosem lesz igazán természetes ez a szerepkör számára.

Mivel a Watford ellen megsérült a cseh kapus, és várhatóan egy hónapig nem is áll Emery rendelkezésére, eljött a nagy lehetőség Bernd Leno számára, akit nyáron nagy reményekkel vásárolt meg az Arsenal. A német kapus taktikai szempontból jobban illik Emery rendszerébe, és ha hasonló bravúrokat mutat be, mint első bajnokiján, akkor kirobbanthatatlan lesz a kapuból. Ez a védekezésen mellett az Arsenal támadójátékán is javíthat valamelyest.

Még mindig túlzottan az út elején járunk ahhoz, hogy ítéletet mondjunk Emery munkájáról, de az talán már elmondható, hogy a vártnál valamivel simábban alakul az átállás a londoni klubnál. Igaz, hogy a mutatott játék finoman szólva sem meggyőző, hogy a szerkezeti hiányosságok látványosak, és hogy ez az eredményesség hosszabb távon nem fenntartható ennyi hibával, de az Arsenal egy olyan útra lépett rá, amely óvatos optimizmusra adhat okot a klub szurkolói számára.