Váratlan hatása lett a válogatott káprázatos góljainak

shadow

Nem csak nyertünk, de szép gólokat is lőttünk a görögöknek, és ez olyan lelkesedést váltott ki, hogy egy nem várt kéz is megjelent a magasban, hogy vállalja a felelősséget az elmúlt időszakért. Marco Rossi gyorsan learatta az első győzelmét, és nem csak a káprázatos gólok miatt van most fényes jó kedvünk. 

Mielőtt nagyon belemelegednénk a Görögország elleni győzelem elemzésébe, álljunk meg egy pillanatra, és kezdjük el a levegőbe dobálni darutollas süvegünket, hiszen olyan dolog történt, ami Magyarországon ritkán, és egyre ritkábban fordul elő potentátok esetében: Csányi Sándor fogta magát, és feltette a kezét, hogy elvigye a balhét.

“Úgy gondolom, jó döntés volt Marco Rossit kinevezni. Hogy túl késői döntés volt ez? 

Lehet, hogy igen, és ez az én hibám. 

"Engem győztek meg arról, hogy Georges Leekens a megfelelő ember, de úgy gondoltam: inkább később váltsunk, mint hogy ne tegyünk semmit. Nagyobb hiba lett volna a belga kapitánnyal elindulni a Nemzetek Ligájában, mint kapitányt váltani az utolsó pillanatban, ám ez a mérkőzés meggyőzött arról, hogy ha Georges Leekens kinevezése nem volt jó ötlet, jól tettük, hogy váltottunk” - mondta a Nemzeti Sportnak az MLSZ elnöke.

NocsakNocsak Fotó: giphy 

Oké, van benne egy kis mismásolás, meg relativizálás, és a végére azért odakerült, hogy végső soron fasza gyerekek vagyunk, mert megtaláltuk az ideális szövetségi kapitányt, de ez a nyilatkozat már önmagában nagy dolog. Egy pozícióban lévő ember vállalta fel, hogy hibázott, valamit nem jól csinált. Respect!

Kezdjük a legfontosabbal

Először is nyertünk. Ez utoljára csaknem egy éve fordult elő velünk utoljára (Costa Ricát vertük barátságos meccsen), tétmérkőzésen pedig még régebben: a vb-selejtezők utolsó fordulójában Feröert győztük le. Ha pedig olyan tétmeccset keresünk, ahol két gólt lőve nyertünk, akkor egészen a 2016-os Európa-bajnokságig kell visszamennünk, amikor a nyitófordulóban az osztrákokat vertük meg. Szóval nagy dolog ez már önmagában is.

És akkor tegyük hozzá azt is, hogy egészen káprázatos gólokkal sikerült legyőznünk Görögországot. Ahogy mondani szokás, ha az első gólunkat a Barca lövi, a világ összes sportrovata elalél a gyönyörűségtől, és hát a második sem volt éppen csúnya, főleg ha hozzátesszük az előzményeit is.

Rossi tökös volt, majdnem rá is faragtunk

A kapitány három helyen változtatott a finnek elleni meccs kezdőjéhez képest. Ezek közül a legjelentősebb, a játékunkra a legnagyobb hatást gyakorló döntése az volt, hogy Pátkai Máté helyén Nagy Ádám játszott a középpálya közepén. Pátkai nem a legpengésebb játékosunk, viszont kemény, olykor brutális, ami nem jön rosszul azon a poszton egy olyan csapatnál, amely gyakran beszorul. Nagy Ádám viszont inkább intelligensen helyezkedő, a labdakihozatalokba sokszor belépő játékos, aki viszont alkatából adódóan nem fog senkit leütközni, és a fegyelmező jellegű faultok - amik Pátkai védjegyei - sem a sajátjai. Nincs szó arról, hogy a Vidi játékosát hiányoltuk volna a kezdőből, de érdeklődve vártuk, milyen hatással lesz a játékunkra a hiánya.

Nos, az első félidőben - ami Rossi szerint kiválóra sikeredett - sokszor volt olyan érzésünk, hogy nem jött be a húzás. A gólváltás után a görögök áttelepültek a magyar térfélre, és bár a mieink szervezetten tömörültek, és jól zárták le a területeket, egyszerűen képtelenek voltunk labdát szerezni.

Mindig volt ott egy magyar lábMindig volt ott egy magyar láb Fotó: MTI

A labdabirtoklási adatok (38-62) ugyan kicsit csalókák, mert az utolsó negyedórát gyakorlatilag a 16-osunk előtt töltöttük, de a meccs nagyobb részében gondot okozott, hogy nem nagyon tudtuk megtartani a labdát a görögök térfelén, és amikor védekezni kényszerültünk, akkor is voltak gondjaink a szerelésekkel. Mármint a szabályosokkal, mert faragtuk rendesen a görögöket (a 26 fault nem vészesen sok, de pont kétszer annyi, mint amennyit a görögök elkövettek), bár ezek közül jó néhányat Szalai Ádámra fújt Kulbakov sporttárs.

A labdaszerző játékos hiánya egyébként távolról sem Rossi sara: egyszerűen nincs olyan magyar labdarúgó ezen a poszton, akivel ne módosulna 4-1-4-1-re a papíron 4-3-3-as rendszer. Sajnos hiánycikk az olyan védekező középpályás, aki nem ijed meg egy 10 méternél hosszabb passztól, ne adj Isten még egy cselt is meg tud csinálni.

A szervezettség végig megmaradt

A magyar győzelemben megvolt a része a szerencsének is, akár ha Gulácsi védéseit, vagy a kihagyott görög helyzeteket nézzük, de nyertünk, így most lehetünk nagyvonalúak. Fontosabb kiemelni, hogy a szervezettségünk végig megmaradt, és hibák akadtak ugyan, de ezek most belefértek.

A kapitány próbálkozik becsülettel, keresi a csapatát, és látszanak a törekvései, de van egy csomó olyan korlát, amivel meggyűlik a baja. Egyelőre nincs például balhátvédje (Tamás Krisztián a kettős terhelés miatt többet fog játszani a Vidiben, és Korhut is felépül hamarosan), és a szélső posztokon sincs megnyugtató megoldás, de ide majd Dzsudzsák Balázs térhet vissza, ha végre lesz csapata.

Van csapatunk?Van csapatunk? Fotó: MTI

Van egy rakás fiatal játékosunk, akik majd a következő időszakban kell, hogy kiforrják magukat, abban pedig biztosak lehetünk, hogy Rossi megadja nekik a lehetőséget, ha eljön az ideje. Most nem került pályára Sallói Dániel, a Honvéd irányítója, Nagy Gergő, és van még patron olyan játékosokban is, akik most nem kerültek be a csapatba. Meglátjuk, hogy alakul a keret a következő, novemberi meccsekre.

Ki a csapat vezére?

Egyetlen jó dolog volt abban, hogy nem voltak nézők az Üllői úton: hogy tök jól lehetett hallani a játékosokat. Engem ez elsősorban azért foglalkoztatott, mert kíváncsi voltam rá, kinek a hangját fogom a legtöbbet hallani (sajnos Buhalakisz megállás nélkül bőgött, mint a nádi bika, így gyakran elnyomta a mieink hangját).

Nos, amellett, hogy megtudtuk, hogy Bese beceneve Bese, nem sok derült ki. Kleinheisler nem csak a mozgásával, de a hangjával is próbálta lelkesíteni a társait, és Szalai is sokszor irányította a csapatot, a meccs végén pedig Gulácsi hangját lehetett sokszor hallani, de olyan nagyon egyértelmű választ nem kaptunk.

Talán Kleinheisler?Talán Kleinheisler? Fotó: mti

Pedig, azt gondolom, ez egy nagyon fontos kérdés. Dzsudzsák visszatérése lehet megoldás, vagy Szalai esetleg, de hát nekünk olyan figura kellene inkább, mint Gera Zoltán, aki nemcsak tekintélyt parancsoló pályafutása miatt nőtt a mezőny fölé, hanem azért is, mert nála aztán tényleg mindig jó helyen volt a labda. 

Egy ilyen figurát kéne leakasztania valahonnan Rossinak, de ez nem ígérkezik könnyű feladatnak. Főleg azért, mert semmi hatása nincs a dologra az olasz kapitánynak.