Zsenik és hipszterkedvencek cool-listáját találjuk az 50 focisztori 30-asoknak című könyvben

shadow

A "Jó estét! Jó szurkolást!" - retro fociblog az egyik legjobb dolog az interneten magyar nyelven olvasható, labdarúgással foglalkozó oldalak közül. Banai Ádám, Bánkuty Tamás és Suchman Péter sztorijaiból, szerelemprojektjéből ráadásul kötet is lett, az "50 focisztori 30-asoknak" pedig az év egyik legszórakoztatóbb olvasmányának bizonyult. Könyvajánlónk.

Ez egy olyan könyv, ahol Zinedine Zidane-ról, Pep Guardioláról, Antonio Contéról, Eric Cantonáról olvashatunk egyéni portrékat, de velük együtt megtaláljuk benne az olyan, nem feltétlen a futballtudásukkal - bár azzal is - a mezőnyből kitűnő focistákat, mint Francesco Coco, Igli Tare, Kakha Kaladze, Carlos Roa, Hidetoshi Nakata és Ilhan Mansiz. Ahogy a legendás Grasshoppers-Ferencváros Bajnokok Ligája-mérkőzést - "Simon Tibornál a labda, az pedig olyan, mintha egy svájci bankban lenne", csengenek a fülünkben a mai napig Knézy Jenő mondatai -, a '96-os Ajax-Juventus BL-finálét, a '98-as francia-brazil vb-döntőt, a '99-es Bayern-Manchester United BL-döntőt, a 2000-es, fantasztikus Eb portugál-angol meccsét, a 2001-es szenzációs Liverpool-Alavés UEFA-kupa-finálét is, szóval kábé mindent, amit az 1990-es évek és az ezredforduló labdarúgásában szeretni lehetett. 

Listamániásként pláne örültünk a mű felépítésének, amely gyakorlatilag egy 50 tételből álló nagy lajstrom. Kapunk az arcunkba hét hipsztercsapatot például. Ezeknek a válogatottaknak akkor szurkol az ember fia vagy lánya, amikor a kedvenc nemzeti együttese épp nincs kint az aktuális világversenyen. Az itt felsorolt gárdákat szinte kivétel nélkül mindenki szerethette, aki látta őket. Az 1994-es svéd és bolgár válogatottat is élmény volt nézni gyerekkorunkban, ahogy a '96-os Európa-bajnokságon az ezüstéremig menetelő cseh, vagy a '98-as vb-n a dobogó legalsó fokára felálló horvát legénységet is. 

Szuper fejezet szól az 1998-as vébén látott argentin válogatott kapusáról, Carlos Roáról, az AS Romából, a Parmából és a japán válogatottból ismerős Hidetoshi Nakatáról és Pablo Osvaldóról is. Ahogy a 29 évesen visszavonult Francesco Coco is főszereplő, aki "majdnem Maldini volt a pályán, és egy majdnem Beckham a pályán kívül" - írják róla. A kötet menőségi faktorát növeli, hogy Graeme Le Saux neve is többször felbukkan. Minden nagyobb fejezet egy remekbe szabott tételmondattal indul, és azt kapjuk meg részletesen kibontva, példákkal illusztrálva. Lásd: "A true arcok 30 körül abbahagyták a focit, és nem mentek Katarba."

Számos zseniális mondat jön szembe, például ezek: 

"Ki ne került volna már olyan helyzetbe, amikor egy családi születésnap ütközött egy Leverkusen-Atlético Madrid csoportmeccsel. Ilyenkor az ember lelki szemei előtt megjelenik, ahogy Hejduk a hajpántjában meghúzza Bejbl mellett, vagy Ramelow tisztázna Hasselbaink elől, vagy csak Christoph Daum öltönye önmagában. Már mindjárt nem esik olyan jól a rántotthús a balatonberényi Jóbarát vendéglőben." 

Vagy az alábbiak:

"Praj kapcsán ki kell jelenteni, hogy vannak az életben - és így a sportban is - minimumok. Ezek olyan dolgok, amikkel anyád elenged osztálykirándulásra, hogy mondjuk ne gyújtsd fel a szállást, vagy ne dobd ki az osztályfőnököt a busz ablakán. Röviden, ezek azok a dolgok, amiket semmilyen körülmények között nem szabad megtenni. Ilyen szintű alapvetés lehet egy kapusnak, hogy ne dobja be a labdát a saját kapujába. Mint tudjuk, Prajnak ezt majdnem nem sikerült megugrani."

"Állítólag azután döntött a váltás mellett, hogy Totti felhívta az édesapját. Az én édesapámat a gimis kémia tanárom hívta fel egyszer, de annak nem az lett a vége, hogy a Romába igazoltam, hanem hogy szerda-szombat ritmusban jártam az Erzsi nénihez korrepetálásra."

"Számomra nem fodballközvetítés az, ahol legalább egyszer nem magyarázzák el, hogy mi az a Bosman-szabály."

retro_foci.jpg Fotó: "Jó estét! Jó szurkolást!"/Facebook

Egy idő után elkezdtük felírni egy cetlire, kiket hiányolunk a korszak meghatározó szereplői közül, de szépen sorban megkaptuk őket is, nem hiába hasonlítottuk a cool-listához a címben az 50 focisztorit. Legnagyobb kedvenceink közül Dennis Bergkamp, Fernando Redondo és a Laudrup testvérek neve is felbukkan itt-ott. Nagyon jó a Született győztesek c. fejezet, ahol egy remek megállapítást olvashatunk Zinedine Zidane, Antonio Conte és Didier Deschamps kapcsán. "A 90-es évek közepén mesterségesen előállított győzelmi karmával etettek egyes játékosokat, a szert pedig maga Marcello Lippi kotyvasztotta. Más ésszerű magyarázatot nem találok arra, hogy a jelenkor három talán legmeghatározóbb edzője egymás mellett játszott, egy középpályán." 

Szinte az összes fejezet E/1.-ben íródott, de sajnos nincsenek jelölve, hogy kinek melyiket köszönhetjük (a bevezetőkön kívül). Mivel ez a könyv három szerző műve, így jó lett volna megtudni, hogy melyik történet kitől származik, főleg hogy tele van a kötet jobbnál jobb személyes sztorival. Azt sem hallgathatjuk el, hogy sok hiba, elütés, személynevek helytelen írásmódja szerepel a kötetben, nagyon elkélt volna egy erőskezű szerkesztő és egy szemfülesebb korrektor a kiadás előtt. Komolyabb ténybeli tévedés is akad, azt olvashatjuk, hogy "Gascoigne a jelenlegi angol szövetségi kapitány, Southgate oldalán már ott volt 1990-ben az olaszországi vb-n". Nos a zseniális Paul Gascoigne valóban szerepelt azon a tornán, Gareth Southgate viszont csak 1995-ben debütált az angol válogatottban, a pompás '96-os Eb volt az első felnőtt világversenye. 

A lenyűgöző grafika viszont mindent visz, Banai Katalinnak hála csodálatos rajzokon láthatjuk viszont Éric Cantonát, Luis Hernandezt, Ilhan Mansizt, Alessandro Del Pierót, Csank Jánost, Zinedine Zidane-t, Antonio Cassanót, Diego Simeonét és David Beckhamet. 

Cantonáról írják a srácok, hogy "a focistamenőség mértékegysége valószínűleg a Cantona (a maximum-érték természetesen az 1 Cantona)." 

Elképesztő szenvedély, humor és önirónia árad a történetekből. Az 50 focisztori 30-asoknak  kitűnő  ajándék minden fociszeretőnek. "Megígérte anyu is, hogy megkapod" - ahogy a Kispál és a Borz énekli a Húsrágó, hídverőben, ha már '90-es évek. "Sokkal jobb hely lenne a világ, ha mindenki a 90-es évek focijával foglalkozna!" -  szól a Jó estét! Jó szurkolást Facebook-oldalának mottója. A három szerző már sokat tett ezért. Várjuk a folytatást!