Bizalom és szabadság. Így lett tavaly Tour-második Rigoberto Uran

shadow

"Bizalom és szabadság. Szerintem esetében ez a két kulcsszó. Türelmesek voltunk, mert tudtuk, hogy mennyire keményen dolgozik. És ő amúgy is egy nagyon intelligens srác. Nem kapott feladatokat, hagytuk úgy edzeni, ahogy ő szeretett volna. A 2016-os Girón például hetedik lett. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy betegen tekert le az utolsó hetet. Sok srác szerintem feladta volna a harcot, de ő nem. Végigment, és bejött a legjobb tízbe.”

Az idézet természetesen Rigoberto Uranról szól, a mesélő pedig nem más, mint a főnöke, Jonathan Vaughters. A nyilatkozat még tavaly júliusból származik, amikor még mindenki az Uran "csoda" hatása alatt állt.

A Tour de Rance-on megszerzett második hely után sokan visszatérésről beszéltek. A kolumbiai versenyző szerint, egyáltalán nem indokolt ez a kifejezés. Hisz ő soha nem tűnt el. Az mondjuk kétségtelen, hogy legutóbb 2014-ben állt GT-dobogón.

Az a Giro – pontosabban a félreértett Stelviós lejtmenet - a mai napig sokak számára megemészthetetlen. De nem Rigónak. Ő nem rágódik a múlton. Csak előre néz.

"Mindenki azt mondja, hogy a lejtmenet miatt nem nyertem rózsaszín trikót. De azon a Girón én második lettem, és pont. Nairóval amúgy teljesen normális a kapcsolatunk, abszolút nem haragszom rá. Az a verseny úgy alakult, ahogy. A végeredményt már semmi nem változtatja meg. A múlttal nem foglalkozom. Engem a jelen sokkal jobban érdekel.”

000_QS40L.jpg Fotó: Europress/AFP

A jelenről, ami egy eddigi kiválóan "megoldott" Tour de France-ról szól.

Csodáról viszont szó nincs. Talán inkább tudatos és kitartó munka van a háttérben, még akkor is, mikor mások már nem figyelnek rád, és nem számolnak veled. Meg persze akkor, mikor nem jönnek az eredmények. Mert elég rég volt már az a legutóbbi Giro második hely. Csoda? Ennek a Touron látott teljesítménynek a háttérében, nincs semmiféle csoda. Vagy komoly meglepetés. Munka, bizalom, türelem.

Inkább ennek a három szónak köszönhetőn jutott el Rigoberto Uran a párizsi dobogóig.

2016-ban az ő sora volt az egyetlen, amely nem szerzett World Tour győzelmet. Tavaly, egészen május végéig vártak az első szakaszukra (Talansky/Kaliforniai kör). Aztán Pierre Rolland óriásit harcolt egy szökésért, így a Giróról sem kellett nyeretlenül hazautazniuk.

043_05132645.jpg Fotó: Europress/AFP

Az előző Tour rajtja előtt Alberto Bettiol még azt mondta, álmodozni nem tart semmiből. Szóval szeretnének nyerni egy szakaszt. A Cannondale így vágott neki a versenynek. Ez volt a céljuk, és nagyjából ez volt a realitás. Egy olyan sortól, amely kb. harmad annyi pénzből (14-15 millió dollár) gazdálkodik, mint a Sky.

A 2017-es Tourt megelőző három évben, mindössze három szakaszt nyertek a nagy körversenyeken. Ezek közül kettőt 2014-ben, amikor még Garmin néven futottak.

Ehhez képest, Rigoberto Uran megszerezte a második helyet, célfotóval megnyerte a királyszakaszt, és nem mellesleg, 1 percen belül volt Chris Froome-hoz képest.

"Egész télen a Tourra készültem, épp ezért lemondtam a Giróról is.Csak a klasszikusokra mentem el. Éreztem, hogy jó a formám, de egy háromhetes előtt soha nem tudod, hogy ez mit is jelent valójában. Ha két évig nincs nagy eredményed valamelyik nagy körversenyen, a média hajlamos elfelejteni. De ez szerintem valahol normális. Az újságírók egyébként sem tudhatják, mennyi melót teszel bele a felkészülésedbe. Ha voltál már második, aztán legközelebb hetedik helyen zársz, sokak csalódásként könyvelik el a teljesítményedet. És ilyenkor a következő fontos versenyen, nem is várnak tőled sokat."

000_QV67V.jpg Fotó: Europress/AFP

"Tényleg fantasztikusan ment, de Froome még rajta is túltett" – mesélte a TdF után Vaughters. "Rigo elképesztően magabiztos volt a rajt előtt, ezzel sokakat meglepett a csapaton belül. Hittünk a sárgában, de a realitás kezdetben tényleg a legjobb öt volt. Ha azt érzed, hogy mindent megtettél a jó eredményért, a második helyet is elfogadod. Nálunk ez volt a helyzet.”

És ki tudja, Rigoberto Uran lehet, hogy tényleg nagyon okosan ment az Alpokban. Felmérte a helyzetét és a lehetőségeit. Belülről pontosan érzékelte a Sky erejét. Bardet-val ellentétben nem fárasztotta magát "felesleges" akciókkal, jól látta, hogy Froome rendben van. Nem is fogyott el a verseny végére. Kiválóan bírta az időfutamot, és megszerezte a második helyet.

Párizsban felállhatott a dobogóra. És mivel az eddigi 3 nap során semmi rossz nem történt vele (+ kifejezetten jó időfutamot ment a csapata), most is valami hasonló lenne a célja. A csapatvezető Vaughters szerint, erre bőven meglehet az esélye.

"Ha végig egészséges lesz, jól alszik, és megkapja a napi banán adagját, bármire képes lehet."

És a bármi alatt most valószínűleg megint a kevésbé látványos, ám kétségkívül eredményes versenyzést kell értsük.