Csak az a volna ne lett volna

shadow

Az, hogy nem szerencsés, még finom megfogalmazás. De lehet, ezt az egészet nem is kell csak a szerencse (pontosabban a szerencsétlenség) számlájára írni. Vannak akik keményen fogalmaznak és kész tényként közlik: ő soha nem fog háromhetest nyerni. Mert nem olyan típus.

Ez a kérdés nyilván nem ilyen egyszerű, de azok alapján, amit júniusban láttunk tőle, tényleg eséllyel indult a Touron. Sárga trikóban, vagy minimum dobogóban gondolkodott. Teljesen más lehetett volna az utolsó hét, ha ő ott van a mezőnyben. Nem beszélve a marseille-i időfutamról.

De ez már a múlt, Richie Porte nem jutott el Párizsig. Sőt a harmadik hétig sem. A királyszakaszon, pontosabban a Mont du Chat lejtmenetében bukott.

Tolószék, jobb kulcscsont és medencecsont törés. Pedig most arról is írhatnánk, hogy miért ment ilyen jól a Touron. És miként hozott le végre egy olyan háromhetest, ahol nem volt rossz napja. De nem ez a helyzet...Most a rehabilitáció jelenti a fő témát.

"Visszanéztem az esésemet videón. Így utólag azt mondom: szerencsés voltam, hogy csak ennyi történt.”

Porte 72.5 km/h-ás sebességgel jött le a Mont du Chat-ról, amikor valamiért blokkolni kezdett a hátsó kereke. Egy tizedmásodperc alatta a fűre került, majd jött a bukás. Vitte magával Dan Martint is, amit utólag nagyon sajnált. „Ha én nem vagyok, Dan ott lenne a dobogón” – mondta nem sokkal az eset után. „Egyébként nemrég beszéltünk, és mindent letisztáztunk.”

Porte a balesetét követően végig magánál volt, a földön fekve és a mentőben is. Egy érdekességet azért elárult az őt ellátó orvos. A BMC versenyzője ugyan nem mert megmozdulni, de folyamatosan a drága napszemüvegéről érdeklődött. Lehet, hogy mégsem volt teljesen „tiszta”.

„Minden rosszban van valami jó, most megint többet tudok foglalkozni az úszással, mert ez a rehabilitációm része. Mondjuk soha nem álltam le teljesen, két éve stabilan benne van az edzésprogramomban. Mikor télen hazamegyek Ausztráliába, heti négyszer ott vagyok az uszodában” – meséli Porte, aki triatlonnal kezdte a pályafutását. „Egyébként az úszás megnyugtat és kikapcsol, teljesen elviszi a gondolataidat. És a tüdőkapacitásodat is növeli. Ami nekünk külön jól jön.”

Kezdetben másfél hónapos kihagyásról lehetett hallani, most augusztus elején Porte úgy tervezi, hogy a brit körversenyen rajthoz áll. Vagyis szeptember 3-án már ott lehetne a mezőnyben. De addig marad a pihenés.

„Pontosabban a semmittevés. Fekszem a díványon és nézem a tv-t. Meg a Trónok harcát, mert azt nagyon szeretem. De őszinte leszek, így azért elég lassan telik az idő.”

Természetesen a baleset óta történtek jó dolgok is Richie-vel, például útban az otthona, Monaco felé. „A mentős srác, aki hazavitt, szereti a kerékpárt, így megismert. Útközben egyszer csak félreállt és beugrott a boltba. Vett nekem egy Tobleronét mert tudta, hogy szeretem.”

És amikor arról kérdezik, mi lett volna ezen a Touron a bukása nélkül, Porte csak ennyit mond:

„Chris most nem volt olyan domináns, mint az elmúlt győzelmei alkalmával, de körülvette egy fantasztikus csapat. Hallom, sokat mondták, hogy a hegyeken támadni kellett volna a Sky-t? Mégis hogy? Ha ott megy előtted Landa és Kwiatkowski? Még jobban emeled a tempót? Azt nyilván nem lehet megmondani, mi történik ha nincs a bukás, de szerintem a dobogónak volt realitása. Az időfutam például nekem is jó lehetőség lett volna az előzésre...”

Valószínűleg igen. De ez a baj.

Hogy, megint ott van az a ’volna’ szócska.