Froome: "Minden szabadidőmet arra szánom, hogy javítsak a teljesítményemen" (2. rész)

shadow

Chris Froome  ezen a héten a Gazzetta szerkesztőségének vendége volt. Így mi mással is kezdődhetett volna a beszélgetés. mint a legendás, 83 kilométeres Finestrés támadásával. Erről az első részben már bővebben is írtunk. Most jöjjenek némileg lazább témák. Például az, hogy mit csinál Chris szabadidejében? És milyen apuka? Tényleg volt időszak, amikor éjjel edzett? De az interjú második részében szóba kerül az is, miért nem ment rá eddig egyszer sem, valamelyik rangos egynaposra.


Sportolóként jól ismerünk, magánemberként talán nem annyira. Milyen Chris Froome, amikor otthon van?
Teljesen normális. Ha kell, felkelek éjjel a kisfiam miatt, vagy tisztába teszem. Szoktam főzni is, bár ahhoz szerintem nem vagyok túl türelmes. Mostanában elkezdtem futni, két-három naponta megyek el, mivel kiválóan kikapcsol. Plusz mindent szeretek, aminek köze van a vízhez. Horgászom, búvárkodom, ebből még vizsgám is van. Ötven méterig merülhetek. Ha bicó, akkor montizni szoktam. Főleg otthon, ha hazamegyek Afrikába. Egyébként meg a maradék időmet arra szánom, hogy javítsam a teljesítményemet. Minden érdekel, ami hozzá tud tenni a formámhoz. Ebben már-már mániákus vagyok.

Egy időben arról lehetett hallani, hogy éjjel edzettél. Ez igaz?
Őrültségnek hangzik, de szerintem nekem használt. Valószínűleg sok mindenki lenne így ezzel. Van nálunk egy mondás: no pain, no gain (ha nincs fájdalom, nincs is előny). Én ennek szellemében edzek. A felkészülés nagy részében durvábban nyomom, mint a versenyek közben. Edzésen például a Zoncolanra is gyorsabban értem fel, mint a Girón. Próbálok magam hozzászoktatni egy olyan őrült tempóhoz, amit a versenyen úgysem tapasztalok meg. A kemény, a nagyon kemény munkában hiszek. És ezekre az edzésekre elképesztően rá tudok pörögni.

Összesen tizenegy alkalommal voltál dobogós nagy körversenyen. De mi van a klasszikus egynaposokkal?
Hallottam arról, hogy lenne egy verseny, ami az Alpe d'Huezen érne véget. Na az érdekelne. Amúgy idővel be kellett látnom, hogy az én pályafutásom a háromhetesekről szól. És ennek legfőbb okai a speciális felkészülés, illetve a versenynaptár. A Liége számomra nincs jó időpontban. Már ha a Tourra készülök ugye. Ha máskor rendeznék, akkor talán indulnék is. Mostanság nem is tervezek változtatni, de talán Tokyo miatt elgondolkozom rajta.

Mi a Sky titka? Az új edzéselméleti módszerek vagy a sok pénz?
Mikor 2010-ben elindult a Sky projekt, fele ekkora költségvetésből dolgoztunk. Nyilván számít, hogy az állam állt mögöttünk, és mindenre megvolt a keret. Kutatás, tesztek, fejlesztések. De bátran próbálkozhattunk, mert nekünk az országúti kerékpárban, az olaszokkal vagy a franciákkal ellentétben nem volt múltunk. Így nem volt mihez visszanyúlni. Az akkori legmodernebb technikát alkalmaztuk a felkészülés minden részében. Ott van Geraint Thomas példája. A brit kerékpáros fejlesztési program elment az ő iskolájában, tesztelte, bekerült egy jobb közösségbe, és fejlődni tudott. Hogy mennyit számít a pénz? Ha kapsz 50 millió eurót, ebben a sportágban nem fogsz egyből nyerni. 

000_18S6KA.jpg Fotó: Europress/AFP

Te anno az UCI központjába kezdtél, ugye?
Azt hiszem Aigle-ben mi voltunk az első évfolyam, amely lehetőséget kapott. Akkor jöttem át Európába, és akkor láttam először havat. Vagy igazán hosszú emelkedőt. Addig Dél-Afrikában 10 perc volt a leghosszabb mászásom, Svájcban meg egy óra.

Gondolkoztál már azon, mi lesz ha a fiad eléd áll azzal a gondolattal, hogy tekerni szeretne?
Szerintem az a legfontosabb, hogy szeresse a sportágat. És ezt magában kell éreznie. Ha pedig tényleg elém áll, én leszek az első, aki segíteni fogja.

Pályafutásod befejezése után, maradnál a sportágban?
Persze. Simán lennék edző, de szívesen foglalkoznék gyerekekkel is.

Gondolkoztál már azon, hogy mit csinálnál a kerékpár nélkül?
Imádom a természetet és az állatokat. Az orrszarvú embléma sem véletlenül van a vázamra festve. Szerintem a kerékpár nélkül valami természetvédő alapítványnál dolgoznék, mert ez a téma nagyon érdekel. Ha a jövőnkre gondolok, a természeti erőforrások ész nélküli kihasználása például egy olyan téma, amitől nagyon szomorú és ideges tudok lenni.