Így lehetsz Alejandro Valverde (1. rész)

shadow

Nemhogy az eddigi, még az idei eredményeit sem lehetne röviden felsorolni. Inkább elég ha annyit írunk, ő Alejandro Valverde. Egy versenyző, aki kerékpárra született, és aki egészen fantasztikus, már-már klónozni való génekkel született.

De, hogy lehet még mindig ilyen jó? Amikor már bőven itt az új generáció. Hogy tud még így, 38 évesen is a legjobb lenni? Az olasz Bicisportnak adott interjúban ezt is elmesélte.


Mennyit változott Alejandro Valverde, mondjuk a tíz évvel ezelőtti önmagához képest?
Annyit biztosan, hogy már sokkal nyugodtabban versenyzek, mint akkor. Lehiggadtam, nem akarok mindent egyből megcsinálni. Ebben persze benne van az is, hogy már sokat nyertem. Nem kell bizonyítanom senkinek. De a lendület és a lelkesedés ugyanúgy bennem van, mint a pályafutásom elején.

Mi jut eszedbe akkor, ha felülsz a kerékpárra és azt mondod: na megint egy nap, amikor edzeni kell?
Az, hogy tetszik és szeretem. Amikor meg nincs kedvem akkor azt, hogy annyira nem tetszik, de megcsinálom.

Hogy szoktál edzeni? Egyedül vagy csoportban?
Szeretek többekkel együtt, de ez nem mindig lehetséges. Van otthon Muciában egy megszokott kis brigádom, bejáratott találkozó helyekkel, amit mindenki ismer. Aztán a nap végén, aki a sprintben utolsónak jön meg, fizetheti mindenki italát.

Hogy telik egy átlagos napod? 
Általában magamtól, óra nélkül kelek. Olyan hét, negyed nyolc környékén. Reggelizem, szinte kivétel nélkül valamiféle müzlit. Bedobok egy vagy két kávét, aztán felkeltem a családot. Majd a srácokat elviszem suliba, hazaérek és olyan tíz környékén elindulok edzeni. Van a lakásunktól 20 percnyire egy fix pont, ott szoktunk találkozni.

Van táblázat amit követsz, vagy érzésből mész?
Táblázatom vagy tíz éve nincs, pontosan tudom, hogy mire van szükségem. Természetesen az edzőmnek Mikel Zabalának minden adatot átküldök, mert wattmérővel edzek. Az alap dolgokat átbeszéljük, de egyébként én döntök.

Honnan tudod, hogy mikor mennyit kell menned? Egyszerűen érzed?
Fáradtan kell hazaérni, de azzal az érzéssel, hogy mindent elvégeztem. Nálam ez alapelv. Annak nem látom értelmét, hogy széthajtom magam, és másnap semmi kedvem újra elindulni. Mindig is a mértékletesség elvét vallottam. Inkább megyek intenzíven három és fél órát, mint kétszer annyit feleslegesen. Őszinte leszek, én öt óránál többet soha nem szoktam tekerni. Minden nap legyen meg a minőségi munka, ennek látom értelmét.

000_17S05K.jpg Fotó: Europress/AFP

Mikor szoktál hazaérni az edzésből?
Mindig ebéd előtt. A feleségemmel nálunk ez egy közös program. Nem vagyok egy nagy sziesztázós, mármint nem szoktam lefeküdni aludni. Ha kell az ebédkészítésbe én is besegítek. Délután meg elmegyek a srácokért, és viszem őket edzésre. Mert mindenkinek van dolga suli után. Ezt persze Nataliával előző nap pontosan átbeszéljük.

Mit szoktál enni egy-egy edzés után?
A tésztát nagyon szeretem. Általában 120 gramm az adagom, rizsből egy kicsit kevesebb. Nem szoktam nagyon cifrázni, én a sima olívaolajos tésztát is nagyon szeretem.


(folyt. köv)