Tom Dumoulin, a megtörhetetlen - 2. rész

shadow

A verseny akkor indult be igazán, amikor a 9. szakasz emelkedőjét, a Blockhaust mászták meg. Nairo Quintana a várakozásoknak megfelelően előnyre tett szert, Dumoulin ekkor egy kicsit még rejtőzködött. Két nappal később azonban rettenetesen elverte a mezőnyt az időfutamon, és 2:23-as előnnyel átvette a vezetést az összetettben.

Ez rányomta a bélyegét a következő szakaszokra. Mindenki azt találgatta, vajon hol lehet őt megfogni. Ehhez képest négy nappal az időfutam után, az Oropán ő volt az, aki odapörkölt mindenkinek, és tovább növelte az előnyét. Ezt követően azonban Tom ostrom alá került, mindenki őt támadta.

"Egyszerűen nem adtam fel akkor sem, amikor nem nagyon volt lábam az utolsó héten. Mentem tovább előre - ez volt a legnagyobb lecke a számomra. Hogy harcolni kell, akkor is, ha nem visznek a lábaid előre, és akkor is, ha mentálisan is a padlón vagy. Mert még így is kisülhet valami jó a dologból."

Aztán jött az ominózus 16. szakasz, amikor kénytelen volt engedni a természet hívó szavának. Rendkívül fontos, hogy nem voltak benne rossz érzések emiatt, nem érezte magát kellemetlenül, vagy ilyesmi. Abban, hogy ez így alakult, benne volt, hogy aznap 2,700 méter környékére is felmentek, és nyilván az is, hogy nem megfelelően táplálkozott.

"A kettő kombinációja volt. Belül már mindenem fáradt volt. A harmadik héten voltunk, rengeteg stressz érte már a szervezetünket. Talán több gélt ettem, mint szoktam, és aztán a Stelvio után megettem egy energiaszeletet is, amit nem kellett volna. Erre oda kell figyelnem."

"Ezek után a versenytársaim látták, hogy nem vagyok a topon, ezért megpróbáltak megtörni. A 19. szakaszig elég jól ment minden, aznap azonban nem nagyon éreztem az erőt. Elvesztettem a trikót, de amennyire nem voltam jól egész nap, viszonylag jól sikerült minimalizálnom a veszteségeket. Ez volt a legfontosabb nap."

Azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy Dumoulin kifejezetten jól tekert nyomás alatt. Nem követett el olyan hibákat, mint Cadel Evans a 2008-as, vagy Thomas Voeckler a 2011-es Tour-on. Amikor azt mondja, hogy "Nem vagyok egy túl érzelmes ember.", akkor mindössze arra utal, hogy nehéz helyzetben is meg tudja őrizni a hidegvérét.

"Nem leszek könnyen mérges vagy szomorú, jól kezelem az ilyen helyzeteket, bár az utolsó héten azért mérges is voltam."

dum2

Fotó: Europress/AFP

Dühös éppen több dolog miatt is lehetett a verseny során. Egyrészt azért, hogy elvesztette Wilco Keldermant, a legfontosabb segítőjét a Blockhauson, aztán frusztrált lehetett az Umbrailpass-nál történtek miatt, ami két felesleges percébe került. De leginkább akkor akadt ki, amikor Nibali és Quintana nem üldözték Zakarint és Pinot-t a 18. szakaszon.

"Remélem, elveszítik a dobogót, amiért csak rám fókuszáltak" - mondta akkor Dumoulin.

"Sajnálom, hogy akkor nem fogtam vissza magam. Természetesen nem voltam boldog, de leginkább azt sajnálom, hogy energiát pocsékoltam erre az egészre. Így aztán másnap jöttek az újságírók, mert mindenki vért szimatolt."

Ezt követően normalizálódott a helyzet közte és Nibali között, még ha nem is lettek puszipajtások. Dumoulin nem maradt magára, a 19. szakaszon a holland Lotto segített neki, később Adam Yates, Mollema és Jungels támogatták őt.

"Ők akkor már nem harcoltak az összetettért, nagyjából fix pozícióban voltak, ezért tudtak nekem segíteni. Nagyon hálás vagyok nekik ezért."

Az utolsó szakaszra, az egyenkéntire maradt a döntés. A cél a rózsaszín trikó volt, fel kellett jönnie a negyedikről az első helyre, ugyanakkor be kellett tartania a csapatutasítást is, mely így szólt: "Csak semmi kockázat!" Megcsinálta.

"Hogy melyik tesz boldogabbá? Ahogy előnyt tudtam szerezni, vagy ahogy próbáltam azt megvédeni? Mindkettő. Persze nagyon jó volt a támadás az Oropán, de ahogy az utolsó héten kezelni tudtam a mentális és fizikális megzuhanásaimat, az volt a legnagyobb dolog a számomra ezen a Girón."

Azt tehát mi is megtanulhattuk, hogy Dumoulin nem az a fajta, aki nyomás alatt összeroppan. Ez fontos tanulság lehet a számunkra a jövőre nézve.

 

(Forrás: Procycling)