Terpstra: Képes vagyok ismét Roubaix-t nyerni

shadow

Vasárnap Paris-Roubaix. Az év egyik legjobban várt klasszikusa. Ennek megfelelően az Eurosport – a Flandriai körhöz hasonlóan – egész napos közvetítéssel készül. Majdnem ötvenöt kilométer a kockaköveken, várhatóan szép, napos időben időben. A következő napokban elmerülünk a verseny történetében, írunk a főszereplőkről, és felidézünk néhány érdekes történetet. Ezúttal egy korábbi Roubaix-bajnokról – a friss Flandria győztes – Niki Terpstráról lesz szó.

Az elmúlt évek egyik legkiegyensúlyozottabb kerékpárosa a kockaköves klasszikusokon.

Ráadásul azzal, hogy a 2014-es Roubaix után idén Harelbekét és Flandriát is nyert, azt kell mondjuk, hogy Niki Terpstra az egyik legsikeresebb is.

Már február végén látszott, mennyire erős. Ahogy az is látszott, hogy a csapata, a Quick-Step is az. Ő és Philippe Gilbert ugyanis kettős győzelmet arattak a Le Samyn nevű egynaposon rettenetes időjárási körülmények között. Az ilyen valahogy mindig a legjobbat hozza ki Terpstrából.

"Szinte sosem tekerek esőben. Utálom. Egyre inkább utálom. Esőben versenyezni, az rendben van. Az csak keményebbé teszi a versenyt. Ettől függetlenül nem szeretem az esőt."

Terpstra elsősorban a tavaszi egynaposok versenyzője. Persze egész évben jól megy, hisz ne feledjük, hogy háromszoros holland bajnok a mezőnyversenyben, győzött korábban a Vallon körön és az egykori Eneco (most BinckBank) Tour-on is. Mindezek mellett pedig háromszoros csapatidőfutam-világbajnok a Quick-Step-pel. Azonban tagadhatatlanul a tavaszi klasszikusokon érzi magát legotthonosabban.

Nagyon találó, amit az egyik szakíró mondott róla korábban:

"Ha egy csapatban vagy vele, ő a létező legjobb csapattárs, ha azonban az ellenfeled, ő a létező legidegesítőbb srác az egész mezőnyben.”

Niki az egészet elintézi annyival, hogy mindig is szerette, ha győz a csapata, és, hogy a csapatszellem rendkívül fontos a számára. Aztán felidézi első komoly emlékét a Roubaix-ról, még 2012-ből. Ez volt az a szezon, amikor Tom Boonen behúzta a nagy négyest: Harelbeke, GW, Flandria és Roubaix.

Terpstra támadott az Arenberg után, majd, ahogy a nagykönyvben meg van írva, Boonen csatlakozott hozzá, és együtt építették fel az előnyt a mezőnnyel szemben. A holland számára az volt az egyetlen gond, hogy Tom túl korán leszakította őt.

terpi2.jpg Fotó: Europress/AFP

"A mai napig vegyes érzések vannak bennem. Nagyszerű támadás volt, a kellő pillanatban, és boldog vagyok, hogy segíthettem őt, hogy megnyerje a versenyt. De sajnos túlságosan is odatettem magam a kockaköveken, és kipukkadtam. Pontosabban kellett egy kis idő, hogy rendezzem a soraimat, így leszakadtam mellőle."

"Itt van bennem, hogy basszus, ha ott tudtam volna maradni a kerekén, akkor felállhattam volna a dobogóra. Persze a verseny hátralévő részében is komoly segítség voltam. Ott maradtam ugyanis az első csoporttal, és idegesítettem az üldözőket. A kockaköves részek előtt előrementem, és lassítottam őket. Mindig megelőztek persze, de ezzel folyamatosan időt veszítettek."

"Mivel állandóan előre kellett mennem, ez a nap rengeteget kivett belőlem, és teljesen elkészültem a verseny végére. Egy év múlva viszont már ott lehettem a dobogón, újabb egy év elteltével pedig már én ünnepelhettem, úgyhogy összességében nincsenek bennem rossz érzések a 2012-es versennyel kapcsolatban sem."

A 2014-es Roubaix bebizonyította, hogy az ész, a taktika gyakran fontosabb egy kerékpárversenyen, mint a nyers izomerő. Az utolsó másfél órában a Quick-Step írta a forgatókönyvet.

Belül voltak az utolsó 10 kilométeren, és egy tizenegy fős csoport haladt az élen. Három Quick-Step-es (Terpstra, Boonen, Stybar), két Sky-os (Thomas, Wiggins), ketten a Giant-ből (Degenkolb, De Backer), valamint ott volt még Sagan, Vanmarcke, Cancellara és Langeveld.

terpi3.jpg Fotó: Europress/AFP

Bő hattal a vége előtt támadott Terpstra, ekkor a többieknek már látniuk kellett volna a veszélyt. A csapattársai nyilván nem mentek utána, ahogy az egyedül, társak nélkül lévők szintén nem. A Sky-osok közül nem volt gyors ember elöl, így aztán a Giant-es DeBackerre hárult a feladat, hogy az üldözőcsoport élére álljon.

A képlet leegyszerűsödött. Kétszemélyes üldözőverseny alakult ki Terpstra és De Backer között. A holland támadása taktikailag tökéletes volt. Korántsem ő volt a legerősebb az élen állók között, azonban neki nem is kellett erősebbnek lennie, mint Degenkolb, Vanmarcke vagy Cancellara. Neki csupán De Backernél kellett erősebbnek lennie. Annál a De Backernél, aki semmilyen komoly eredménnyel nem rendelkezett.

"Ez életem legnagyobb győzelme” – mondta Terpstra. “Ez egy pokolian kemény verseny, egy igazi klasszikus. Gyerekként mindig néztem a tévében, és az volt az álmom, hogy egyszer majd rajthoz állok. Utána meg az, hogy egyszer majd megnyerem."

"A dolog néha egészen apró dolgokon múlik. Azon, hogy a pillanat hevében képes vagy-e meghozni a megfelelő döntést."

Ellenpéldának a 2015-ös Flandriát hozza fel.

"Második lettem a versenyen. Ha a támadásomra nem reagál azonnal Kristoff, ha csak egy másodpercet is várt volna, akkor én nyerek szólóban. De nem volt szerencsém, jött velem, és a végén borzasztóan erős volt. Néha jó döntést hozol, néha nem. Ezt a verseny után már könnyű látni, de közben hihetetlenül nehéz. Ez a fura a taktikával kapcsolatban. Ha megindulsz, és nyersz, akkor az volt a legtökéletesebb manőver, ha meg nem, akkor elszúrtad."

terpi4.jpg Fotó: Europress/AFP

Azóta ugye már megvan neki a Flandria is. Láthattuk, hogy ő is, ahogy a csapat is iszonyúan egyben van. Szinte bárki odaérhet közülük a Roubaix-n is. Egyénileg is rettenetesen erősek, csapatként pedig gyakorlatilag mindenre van válaszuk. És Terpstra fejében természetesen van egy olyan forgatókönyv is, hogy ő nyeri a versenyt vasárnap.

"Képes vagyok arra, hogy ismét megnyerjem a Roubaix-t."

(Forrás: Procycling)