Úgy emberileg, mint szakmailag: Giorgio Chiellini

shadow

A Juventus a futballra emlékeztető megoldásokat összesen 10-12 percre porciózva kiejtette a Tottenhamet a Bajnokok Ligájából. A fenti adat két meccsre értendő, hiszen a visszavágón, amit Londonban nyert meg 2-1-re az olasz bajnok, ebből csak 3 és fél perc jutott. Hogy a fennmaradó időre is jusson egy klasszisteljesítmény, arról a csapatot legrégebben szolgáló mezőnyjátékos, Giorgio Chiellini gondoskodott. És nem csak futballistaként.

Pedig nem volt könnyű dolga. Egyrészt ott volt Harry Kane, aki az első meccsen néhányszor bohócot csinált belőle, és alaposan be is szorult néha a Juve, másrészt komoly befolyásoló erő volt az olasz futball a mérkőzés előtti napokban megrázó tragédiája, Davide Astori halála. Akinek kétsége lenne afelől, hogy Chiellinit mennyire viselte meg az eset, az idézze fel a meccs előtti egyperces gyászszünetet, ahol a kamera pont elkapta a könnyeivel hasztalanul küzdő védőt.

Emberileg

Chiellini aztán a meccs után a Sky kamerái előtt is elveszítette a csatát saját érzelmeivel szemben, bár itt már csak a hangja csuklott el kétszer is, a sírást vissza tudta fojtani. A Juventus óriási szerencséje, hogy a kettő között megvívott csatáit viszont szinte kivétel nélkül megnyerte.

Az első félidőben ugyan átjátszotta egyszer Kane - ekkor történt az a kezezés, amire akár büntetőt is adhatott volna a játékvezető -, de a mérkőzés nagy részében az angol sztárcsatár kétségbeesetten pislogott kifelé Chiellini zsebéből. Az olasz védő 13 felszabadítást mutatott be, emellett négy szerelése és két labdaszerzése is volt, megkerülhetetlen toronyként magasodott a Juventus tizenhatosa fölé, és minden eseményt uralt a büntetőterületen belül. (Kane a végén fejelt ugyan egy kapufát, ám ezt másfél méteres lesről tette, teljes rejtély, hogy nem szúrta ki sem a bíró, sem a partjelző).

És szakmailag

A 33 éves játékos, akit az utóbbi években azért bőven értek kritikák is, az old school olasz védő prototípusa: egy az egyben gyakorlatilag átjátszhatatlan, brutálisan kemény, de közben megfelelően óvatos is: a Spurs elleni meccset, amit javarészt a saját térfelén töltött a Juventus, egyetlen szabálytalansággal hozta le. Nem a legügyesebb a labdával, általában nincsenek tért ölelő mélységi passzai, de az Úr irgalmazzon a csatárnak, akit ő fog egy meccsen át.

A Spurs ellen azonban azzal tette emlékezetessé saját teljesítményét, hogy egy tőle szokatlan bravúrt is bemutatott. A Juve ellen az ellenfelek általában úgy helyezkednek, hogy Chiellininek kelljen felhoznia a labdát - nem is véletlenül, hiszen nem egy Bonucci-féle passzgép -, és a Tottenham is ezt a stratégiát követte. A Juve egyenlítése után két perccel a védő meg is indult a labdával, hogy aztán mindenkit meglepve tökéletes passzal találja meg a visszalépő Higuaínt, aki aztán kiugratta Dybalát, és már tovább is jutott a Juventus. A neve mellett egy statisztikai rubrika szinte mindig üresen marad, amikor a legjobban kellett, mégis bekrétázott egy olyan kulcspasszt, ami a teljes párharcot a feje tetejére állította.

A pályán kívül végtelenül szerény, mindenkivel kedves Chiellini személyisége éles kontrasztban áll a pályán mutatott arcával. Egy-egy könyöklésért, vagy alattomos faultért soha nem kopog át a szomszédba, hogy aztán barátságos mosollyal segítse talpra a legyalult ellenfelet, pedig közben a Juventus keretének egyetlen diplomása (vállalkozásszervező közgazdász diplomát szerzett a Torinói Egyetemen tavaly tavasszal) - sőt, a csapat olaszai közül ő az egyetlen, akit oda lehet állítani angolul nyilatkozni. Néha Buffon is megpróbálja, de ez inkább derültséget kelt.

A Juventus-Tottenham párharc visszavágóján rengeteg nála ügyesebb, technikásabb és jobb futballista lépett pályára, de a mérkőzés hőse emberileg és szakmailag is Giorgio Chiellini volt.