A szabályról, ami csak Rafael Nadalra nézve nem kötelező

shadow

"Ha az a cél, hogy jó tenisz legyen, hagyni kell a játékosokat levegőhöz jutni. Nem vagyunk gépek. Ha olyan meccseket akarnak látni, amilyeneket Novákkal játszottam, hogy legyen mondjuk 50 ütés egy labdameneten belül, akkor ne várják el, hogy 25 másodpercen belül készen álljunk a következő pontra. Persze, ha nem kell a show, akkor ez a szabály egy remek újítás." 

Könnyű írni mostanság Rafael Nadalról. Már, ha a 11 Garros-trófeáról akarsz írni, ami valóban messze túl van azon, amit az ember ép ésszel felfogni képes. Még akár csak tízen pár évvel ezelőtt sem gondolta senki, hogy egy játékos egy borításnak, egy major-tornának ilyen szintű dominátora lehet majd. Még akkor sem, amikor már tudtuk, ki ez a döbbenetes belső tűzzel megáldott mallorcai srác. Azt is láttuk, hogy sokra viszi majd. De, hogy ez lesz, azt valószínűleg senki sem hitte. 

És, ki tudja még, hol a vége.

Ez az írás semmit nem vitat Rafa érdemeiből. Nem csak a Garros-győzelmeket nem, a többi hat GS-t sem, a tömérdek megnyert 1000-es versenyt sem, a rengeteg küzdelmet, és a sok ezer keményen végigdolgozott órát és napot sem. 

Ugyanakkor nehéz is írni Rafael Nadalról. Nehéz, ha nem a fentiekről akarsz, és nehéz most, a példátlan dicsőség utáni diadalittas időszakban. Mivel azonban már több, mint egy hét eltelt a legutóbbi párizsi siker óta, mégis tennénk egy próbát. 

Volna itt egy szabály, nevezetesen a 25 másodperces szabály, amely jelenleg is érvényes, létezik, van. Alkalmazzák is, igaz, messze nem következetesen. Persze ez nem is könnyű, tegyük hozzá gyorsan. A szabály lényege, hogy egy adott pont befejezése, és a következő elkezdése között maximum ennyi, azaz 25 másodperc telhet el.

Az írás elején található sorok Rafa szavai. A spanyol így reagált arra a hírre, mely szerint az Amerikai Tenisz-szövetség döntése nyomán az idei US Openen életbe lép a shot clock, mely visszaszámol majd az adogatások előtt. Aki megsérti a szabályt, azt szankciók sújtják majd.

Szankciók elvben most is lennének. Csak épp nem tartják, nem tartatják be azokat. Legalábbis nem következetesen. Rafa például a Garros-döntőben rendre megszegte a szabályt, nem is kevéssel, ám egészen a harmadik szettig annak semmiféle következménye nem volt. A mérkőzésvezető akkor figyelmeztette őt először (és utoljára). 

Nadal sosem szerette ezt a szabályt. Persze nem is szeretni kell, csupán betartani (és betartatni). Nemtetszésének többször hangot is adott, tiltakozott ellene, sőt, mérkőzésvezetővel is volt konfliktusa emiatt. 

Fenti érvelése ráadásul nem is állja meg a helyét, hisz egyáltalán nem újításról van szó, ugyanis a szabály létezik. Persze ő a shot clockra gondol, csakhogy az nem újítás, csupán egy eszköz volna egy, már létező szabály betartatására. 

Rafa a gondolataival ráadásul nem pusztán azt fejezi ki, hogy nem ért egyet a szabállyal, hanem burkoltan azt is, hogy esze ágában sincs azt betartani. A döntéshozók értésére adja, hogy show-t, látványos teniszt csak akkor várhatnak tőle, ha akkor üt bele a labdába, amikor ő akar. 

Vagy, amikor tud, vagy bír. Ez utóbbi kiegészítésnek azonban azért nincs a kérdésben valódi relevanciája, mert a többieknek is 25 másodpercen belül kell megkezdeni a szervamozdulatot, és ez nekik általában sikerülni is szokott. Kivéve még talán Novak Djokovicot, aki szintén hajlamos túllépni a limitet. 

Lehet persze kezdeményezni a szabály eltörlését, de amíg érvényben van, addig annak betartása mindenki számára kötelező. Sőt, a világ legjobbjainak illenék példát mutatni a szabálykövetésben.

Egyébként emlékszünk, milyen pontokat játszott annak idején Andre Agassi? Nem épp arról volt híres, hogy egy adogatásból megoldotta a labdamenetet. Mégis, utána azon nyomban odaállt szerválni. Úgy, hogy az ellenfél örült, ha visszaért fogadni.

Érdemes belegondolni, hogy a US Open, ahol Rafa ráadásul címvédő, vészesen közeledik. Mi lesz majd ott vele? 

Egy biztos. Az óra neki is ketyegni fog, ahogy mindenki másnak.