Akarhatja-e Federer jobban a Garrost, mint Wimbledont?

shadow
"Valószínűleg nem fogok játszani az elején, Monacóban. Vár rám akkortájt egy utazás, mely az alapítványom ügyeivel kapcsolatos, most arra készülök. A többiről majd Miami után döntök. Mármint, hogy hol játszom salakon, ha játszom."

Egyelőre nyitott, nem zárkózik el. Bár nem mond semmi konkrétat, de azért sejtet. Úgyhogy egyre inkább azt lehet gondolni, hogy így vagy úgy, ha csak egy-két tornán is, de Roger Federer játszani fog salakon ebben a szezonban.

Két éve elindult két salakos versenyen, Monte-Carlóban és Rómában, ám a Roland Garrost sérülés miatt nem tudta vállalni. Tavaly pedig ő maga döntött úgy, hogy Wimbledon érdekében kihagyja a teljes salakszezont. A döntés akkor maximálisan kifizetődött.

Most azonban egészen más a helyzet. Azzal, hogy tavaly győzött a füves Grand Slamen, lezárt egy hosszú korszakot, melyben egyre csak üldözte és üldözte a nyolcadik wimbledoni trófeáját. Persze nyilván meg akarja majd védeni a címét, de az emberben óhatatlanul felmerül, hogy

nem akarja-e esetleg jobban a második Garrost mint a kilencedik Wimbledont.

Megannyi rekordja közül ugyanis az egyik legerősebb az volna, ha valamennyi Grand Slam meglenne neki minimum kétszer. Ez korábban a férfiaknál csak Rod Lavernek sikerült, ha azonban tisztán csak az open érát nézzük, akkor még senkinek. Legközelebb tán Rafael Nadal volt hozzá a 2014-es Stan Wawrinka, valamint a tavalyi Federer elleni Ausztrál Open-finálékban. Illetve maga Fed a 2011-es Garros-döntőben, bár Rafa számára azért mindkétszer nagyobb sansz mutatkozott.

Hárman vannak olyanok, akik ennek a hatalmas tettnek a végrehajtására egyáltalán pályázhatnak. Federer, azóta, hogy 2009-ben megnyerte a Garrost, Nadal, amióta behúzta a 2013-as US Opent, és Novak Djokovic, amióta 2016-ban győzni tudott Párizsban.

Ha a jelenlegi formájukat és egészségi állapotukat összevetjük, akkor most Federer áll a legközelebb ahhoz, hogy ebből a szempontból is történelmet írjon. Segíti őt az, és talán az indulási szándékát is befolyásolja, hogy legnagyobb ellenfelei, mind formahanyatlással és/vagy fizikális problémákkal küzdenek.

Andy Murray csípőműtétjéből lábadozik, és a füves szezonra összpontosít. Djokovic most tért vissza könyökműtétjét követően, ám bizonytalan, mikor lesz képes visszatalálni régi önmagához. Nadal jelenleg kényszerpihenőn van, és még a salakszezon eleje is kérdéses a számára. Wawrinka a térdével bajlódik, Nishikori Kei pedig egyelőre képtelen arra, hogy ismét igazán komoly tényező legyen.

fed3

Fotó: Europress/AFP

Mikor, ha nem most? Ekkora esélye aligha lesz már. Nyilván nem lenne könnyű dolga, de az biztos, hogy most reális sansza lenne a végső győzelemre. Ráadásul a Garros és Wimbledon azért nem is zárják ki egymást. Ha nem jön össze Párizs, attól még a füves Slam bőven meglehet.

Sokszor elmondtuk, Federernek már semmit nem kell bizonyítania. Ez igaz. De ne becsüljük alá az egóját, amíg játszik, azt azért teszi, hogy megragadja a kínálkozó esélyeket. És az idei Garros most esély. Egyre inkább úgy tűnik, hogy az.

Esély a 21.-re, és esély arra, hogy ő legyen az első, és tán hosszú ideig az egyetlen férfi teniszező az open érában, aki elmondhatja magáról, hogy sikerült megnyernie mind a négy GS-t legalább kétszer.

Így aztán, bár még mindig óvatosan, de azért lassan-lassan kezdhetünk arra fogadni, hogy láthatjuk majd őt az idei Garroson.

Legfőképpen azért, mert most nem pusztán akarja a győzelmet, hanem az esélyt is érzi.