Alex de Minaur: Egy Lleyton Hewitt-tal töltött őrületes év története

shadow

A héten Milánóban zajlik a NextGen-világbajnokság, melynek egyik legszimpatikusabb figurája, egyszersmind egyik legnagyobb esélyese, az eddigi két csoportmeccséből kettőt megnyerő 19 éves ausztrál, Alex de Minaur

Annak ellenére, hogy az arca alapján még ebből a rendkívül fiatal életkorból is simán letagadhatna négy-öt évet, már most nagyon sokat tud a teniszről, és a pályán rendkívül éretten viselkedik. Az idén kifejezetten sokat fejlődött, komoly eredményeket ért el, és kétszázon kívülről indulva följött a világranglista 31. helyéig. 

Hozzáállása példaértékű. Úgy küzd minden egyes pontért, mintha az élete múlna rajta. Ha ebből indulunk ki, valószínűleg nem is meglepő, hogy mentora a korábbi kétszeres Grand Slam-győztes honfitárs, Lleyton Hewitt

Az egykori világelső a kétezres évek elején aratta legnagyobb sikereit, és a jellegzetes ökölrázáson túl, arról volt ismert, hogy az utolsó utáni pillanatig harcolt. Momentumokat sem találunk a pályafutásában, amikor bármilyen helyzetre is legyintett volna, ahogy valószínűleg nem tudnánk fölidézni egy olyan arcot sem tőle, melyen az látszott volna, hogy föladta. 

Hewitt jelenleg az ausztrál Davis-kupa-csapat kapitánya, és az elmúlt néhány évben De Minaurral is együtt dolgozik. Májusban el is indultak párosban az Estoril Openen. 

A fiatal ausztrál egyre szélesebb rajongótáborral rendelkezik, akik közt már januárban ott volt Andy Murray is. 

"Bárcsak olyan felnőtt lennék a pályán, mint Alex de Minaur" - írta a skót a Twitteren. "Nagyszerű hozzáállás. Csodálatos őt játszani látni."

Teljesen érthető, hogy Alex lelkendezve mesél a Hewitt-tal való közös munkáról.

"Hihetetlen. Úgy nőttem föl, hogy ő volt a példaképem. Most pedig ő a mentorom" - mondta De Minaur. "Az, amit tőle kapok, sokat segít nekem abban, hogy bízzak magamban, és elhiggyem, ide tartozom. Ez rendkívül fontos egy fiatal számára. Meg kell próbálni nyomást helyezni a legnagyobbakra is."

deminaur.jpg Fotó: Twitter

A szezon eleji ausztrál versenyeken kezdte el fölhívni magára a figyelmet. Eljutott az elődöntőig két egymást követő héten, Brisbane-ben és Sydney-ben. Később eljutott a harmadik körig Wimbledonban és a US Openen, valamint döntőt játszott Washingtonban. Az idén, mások mellett le tudta győzni Fernando Verdascót, Milos Raonicot és Gilles Simont is. 

Fizikális adottságai nem föltétlenül kiemelkedőek, ám az esetleges hiányosságait remekül kompenzálja kamasz lelkesedésével, agár-sebességű mozgásával, és kivételes mentális erejével. Azonban, mint mondja, ezt a sebességet csak nemrégiben sikerült kifejlesztenie, amivel méltóvá is vált a 'Demon' becenévre. 

"Tizenöt évesen még eléggé esetlenül mozogtam, a lábmunkám nem volt valami jó. Minden voltam, csak gyors nem. Aztán valahogy megjött a sebesség is. Nem tudom hogy, talán úgy, hogy megpróbáltam elérni minden létező labdát. Eleinte épp csak beleértem, később már meg is tudtam ütni ezeket a labdákat, de az volt az igazi, amikor ezekből a helyzetekből már kifejezetten jó védekező ütéseket is meg tudtam húzni. Mivel nincs túl sok fegyverem, ezért muszáj használnom a gyorsaságomat."

A dolog most már ott tart, hogy fölmerültek olyan pletykák, miszerint Alex már gyorsabb is, mint Lleyton. 
"Ez egy gyakran előkerülő vita köztünk" - meséli De Minaur. "Ha őt kérdezitek, azt fogja mondani, hogy ő a gyorsabb, én azonban teljesen biztos vagyok magamban."

A mentális ereje részben bizonyosan spanyol gyökereinek is köszönhető. Alex egy uruguayi apa és egy spanyol anya gyermekeként Alicantéban élt öt és tizenhárom éves kora között. Sőt, vissza is költözött ide, azok után, hogy három évet Ausztráliában töltött. 

deminaur2.jpg Fotó: Europress/AFP

De Minaur, aki kifogástalanul beszél spanyolul és franciául, büszke ausztrálnak vallja magát. Viszont Alicantéban találkozott egy pszichológussal, aki alapjaiban változtatta meg az életről és a teniszről alkotott képét. Az, hogy jóval érettebb kortársainál, annak is köszönhető, hogy már kamaszkorában rájött arra, segítségre lesz szüksége, ha meg akar birkózni a tenisz elképesztő mentális kihívásaival.

"Nagyon komoly szituációkkal kell megküzdenünk. Ezért az, hogy pszichológussal dolgozom, akivel elég gyakran találkozom, komoly előrelépést jelentett. Minden egyes meccs előtt fölhívom őt, és amikor Spanyolországban vagyok, el is megyek hozzá. Főleg akkor, ha olyan érzelmeket tapasztalok, melyekkel kapcsolatban nem érzem magam komfortosan. Ha feszült, vagy túlságosan izgatott vagyok."

"Minden egyes nap tanulni kell valamit. És meg kell próbálni nem elkövetni újra ugyanazokat a hibákat. Én így gondolkodom, ilyen az én hozzáállásom. A tenisz egy kemény sport. Hosszú az év, rengeteg a meccs és az utazás. Ez nem könnyű, ezért, ha valaki mentálisan rendben van, az nagyon komoly előnyt jelent. Persze ez nem jön könnyen, meg kell dolgozni érte."

De Minaur hihetetlen elszántsága és mentális stabilitása a kulcspillanatokban mutatkozik meg igazán. Ilyen volt, amikor négy meccslabdát hárítva győzte le Andrey Rublevet a Citi Open elődöntőjében. Vagy, amikor a US Openen hat mérkőzéslabdát is hatástalanított Marin Cilic ellen, míg végül öt szettben kikapott tőle. A közönség odáig volt meg vissza attól, ahogy az ausztrál srác a szakadék szélén táncolva is körömszakadtáig küzdött.

A  NextGen vb-n De Minaur harmadik csoportmeccsét is lejátssza a mai napon, Milánóban. Ellenfele majd Taylor Fritz lesz. Bárhogyan is alakuljon a világbajnokság a számára, az már most biztos, hogy csodálatos évet tudhat maga mögött.

"Őrületes évet" - ahogy ő mondja. 

Jövő januárban pedig már az Ausztrál Openre összpontosít majd. Konkrétan arra, hogy 1976 után újra hazai teniszező nyerje a férfi egyest Melbourne-ben.
Ha ezt megcsinálná, na az lenne csak igazán őrületes

via