Ki állítja meg Roger Federert? - az Ausztrál Open elé

shadow

Önmagában már az is döbbenetes, hogy 2018 januárjában ezt a címet kell adni egy Grand Slam-torna beharangozójának. Pláne, ha belegondolunk, hogy hol tartottunk egy évvel ezelőtt. Akkor Federer 17. volt a világranglistán, kihagyott fél évet, talán még önmaga sem fogadott volna saját magára.

Egy évvel később tizenhétszeres helyett tizenkilencszeres Grand Slam-győztesként, világranglista-másodikként, mérhetetlen önbizalommal, és ami talán mindennél fontosabb: szinte az egyetlen épkézláb teniszezőként vág neki a tornának.

Azokról a játékosokról, akik az ő ligájában játszanak, szinte semmit nem tudunk, (leszámítva talán Murray-t, de róla éppen azt tudjuk, hogy vele egy darabig nem kell számolni) Djokovic és Wawrinka kihagyott fél évet, ketten együtt játszottak egy bemutatómeccset idén, és bár kétségtelen, Nole jól megverte Thiemet a héten, azért ebből olyan messzemenő következtetést levonni aligha lehet. Melbourne-ben három nyert szettre mennek a meccsek, néha negyven fokban, kvázi a nulláról indulva szinte lehetetlen megnyerni a tornát. Federernek is kellett azért tavaly az a pici segítség, hogy hét meccséből hatszor este játszhatott. Enélkül nem tudom, meg lehet-e csinálni egyáltalán, pláne ha figyelembe vesszük, hogy ők azért még annyit se játszottak idén, mint amennyit tavaly Roger az Ausztrál Open előtt.

Federerről tavaly legalább tudtuk, hogy egészséges, de ki meri ma ezt Djokovicról, Nadalról vagy Wawrinkáról kijelenteni?

Persze, ha eljutnak Federerig (ez elődöntőt jelent Nolénál és Stannél, döntőt Rafánál), az már jelzi, hogy olyan rossz állapotban azért nem lehetnek, Akkor pedig már a régi lemezek forognak, még ha gyaníthatóan picit más fordulatszámon is, mint korábban. De erre - mármint, hogy ők hárman eljutnak Federerig - fogadni pillanatnyilag azért elég kockázatos.

A többiek viszont - leszámítva Del Potrót talán - nem Federer ligájában játszanak, Ezen legfőképp azt értem, hogy míg Noléék képesek akkor is legyőzni Rogert, ha az jól játszik, esetenként igen jól játszik, addig a mezőny többi része esetében ez nincs így. Ők rá vannak szorulva arra, hogy Roger egy bizonyos szint alatt teniszezzen, sőt a legtöbbjüknek még ez sem elég.

Szóval, ha az Ausztál Open esélyeit latolgatjuk, akkor azt kell ideírnunk, hogy Roger Federert legfőképpen Roger Federer állíthatja meg.

Federer után talán Del Potro és Zverev jöhetnének a sorban, de itt azt hiszem mindkettőjüknél nagy kérdés, hogy eljutnak-e egyáltalán Rogerig. Delpo játszott rendesen a héten, négy meccs van a lábában, amikor elkezdődik a torna, még négyet kéne nyernie, hogy Federerrel találkozzon, ami nem tűnik lehetetlennek.

Lehetetlennek az tűnik, hogy megverje valaki a svájcit úgy, hogy két héten belül a kilencedik meccsét játssza.

Éppen ezért valószínűbbnek érzem, hogy Federer a nyolc között inkább Goffinnel találkozik majd, ami a legbalhésabb meccse lehet az egész tornán.

Zverev csak az elődöntőben jöhetne és először talán a negyeddöntőbe kéne bejutnia egy Grand Slamen, ahol még nem járt soha, utána lehetne gondolkodni arról, hogy képes-e legyőzni Federert egy elődöntőben, élete első döntőjéért. Pillanatnyilag erre - pláne ha figyelembe vesszük az utóbbi időben mutatott játékát - nem mutatkozik túl sok esély.

Ezen a ponton viszont már lapozni kell és a tábla túlsó felét böngészni. Ahol pillanatnyilag négy nevet találni, akiből ki lehet nézni egy Grand Slam-döntőt. Nadalét, Cilicét, Dimitrovét és Kyrgiosét. Tudom persze, hogy Anderson és Tsonga már játszottak ilyet, és azt is, hogy Pouille egyszer majd játszhat, de most azért ezt az ő esetükben nem érzem igazán reálisnak. Kyrgios esetében is csak azért, mert az ő esetében az a szó, hogy reális, az értelmezhetetlen.

Vele minden előfordulhat, és annak az ellenkezője is. Minden percben, minden pillanatban, minden játékban, mindig. Akár az első körben, akár a döntőben.

Persze tudom, mindannyian, akik ezeket a sorokat el tudjuk olvasni, annak örülnénk a legjobban, ha Roger Federert a negyedik körben Fucsovics Marci állítaná meg, de azt hiszem, azért látatlanban aláírnánk mindannyian azt is, hogyha ez a meccs létrejönne egyáltalán.

Leülnénk, hátradőlnénk, mosolyognánk, és hitetlenkedve csóválnánk a fejünket. Sosem gondoltuk volna, hogy velünk ilyen előfordulhat.