Ki ölte meg a Davis-kupát?

shadow

Az, hogy a Davis-kupa meghalt, az szerintem nem kérdés.

Tudom, hogy akadnak, akik üdvözlik a változásokat  - például Novak Djokovic -, de azzal talán ő(k) sem vitatkoznak, hogy ami az eddigi Davis-kupa helyett létrejön, az nagyon nem lesz ugyanaz, mint ami eddig volt, legfeljebb ugyanúgy hívják majd. Nem véletlen, hogy a többség - és itt most Federertől Hewitton át említhetjük akár Berdychet vagy sok mindenki mást - ellenezte a változtatásokat.

Ami létrejön majd, annak a nevén kívül, semmiféle köze nem lesz ahhoz, amit eddig Davis-kupának neveztünk, sokkal közelebb áll majd ahhoz a csapat világbajnoksághoz, amit hosszú éveken keresztül rendeztek meg a Garros előtti héten Düsseldorfban.

A Kosmos – Gerard Piqué cége – nem a Davis-kupát vásárolta meg, hanem megvásárolta annak nevét egy rendezvényhez, amelyik majd vagy sikeres lesz, vagy nem. Nyilván ilyen néven jobb eséllyel lesz sikeres, mint a név nélkül, ezért vették meg, de ez most mindegy.

A Kosmosra – Piqué-re haragudni ezért butaság. 

Nekik volt egy ötletük, volt egy ajánlatuk, amit letettek az asztalra, és ehhez joguk volt, mint ahogyan bárki másnak is joga lenne, lett volna. A Kosmosra – Piqué-re haragudni csak akkor lehetne, ha, miközben lobbiztak, tisztességtelen eszközökhöz folyamodtak volna (magyarul megvesztegették volna a szavazókat), de erre pillanatnyilag semmiféle bizonyítékunk nincsen, éppen ezért ezzel a kérdéssel jelenleg foglalkozni sem nagyon érdemes.

Az a mezei teniszrajongó, aki fájlalja, ami történt, nem a vevőre kell, hogy haragudjon, aki az ajánlatot tette, hanem az eladóra, aki eladta a Davis-kupát.  Ez az eladó pedig az ITF volt, a Nemzetközi Tenisz-szövetség. Ám mivel az ITF ilyen vezetése ilyen fajsúlyú döntést saját hatáskörben nem hozhat meg, de facto az adásvételre a nemzeti szövetségek bólintottak rá. 

Ők voltak azok, akik olyan küldötteket delegáltak a nemzetközi szövetségbe, akik rábólintottak erre az ajánlatra, ők voltak azok, akik olyan küldötteket delegáltak, akik nem voltak elég erősek nemet mondani néhány millió dollárra, ők voltak azok, akik olyan küldötteket delegáltak, akik nemet mondtak ennek a sportágnak a legnemesebb hagyományaira.

És ezzel nem vitatom el néhány szegényebb ország szövetségének azt a jogát, hogy a saját érdekeit nézze a 25 millió dollár kontra Euro-Afrikai zóna ZS csoport kérdésben, hiszen akadhatnak nemzetek, melyeknek tényleg az előbbi a fontosabb, ám attól, mert vannak ilyen nemzetek, attól még ennek az üzletnek aligha szabadott volna összejönnie.

A szavazatok egy harmada ugyanis elég lett volna a vétóhoz. Ezt nem tudták produkálni a legnagyobb nemzetek, azért ezt gondoljuk így végig. Gondoljuk végig, hogy olyan emberek szavaznak ennek a sportágnak a jövőjéről, akik közül nem lehetett találni tízből négy küldöttet, aki átlátta volna azt, amit a mezei teniszrajongók közül tízből kilenc, nagyjából húsz másodperc alatt átlát.

A Davis-kupa halálra ítélése a nemzeti szövetségek, illetve azok küldötteinek a felelőssége. 

A felelősség pedig egyetemleges, és nem mentesíthetik magukat azok a szövetségek/küldöttek sem, melyek/akik a deal ellen szavaztak. Hiszen az ő feladatuk lett volna – a saját szavazatuk mellett – az eltévelyedettek meggyőzése is. Nem sikerült. 

De ezért ne a Kosmosra és Piqué-re haragudjunk.