Megnyerheti-e az Ausztrál Opent Novak Djokovic?

shadow

Tekintve, hogy az elmúlt 13 esztendő 52 Grand Slam-tornájából mindössze négyet nem Roger Federer, Rafael Nadal, Novak Djokovic, Andy Murray vagy Stan Wawrinka nyert meg, úgy gondoltam, időszerű volna áttekinteni, hogy ez az öt játékos milyen esélyekkel vág neki az Ausztrál Opennek.

Idevehettem volna éppen még Marin Cilicet is, hogy szó legyen minden Grand Slam-bajnokról, aki indul, ám már csak öt nap van hátra a rajtig, így aztán ő majd kimarad. Minden napra jusson valaki.

Tudom, veszélyes Novak Djokovic nevét a számra vennem, ezért vele kezdeném, legyünk túl gyorsan a nehezén. Egyébként sem venném a lelkemre, ha megbántanám a fanokat azzal, hogy mondjuk Murray-vel kezdeném a latolgatást. Aki - mint tudjuk - csak azért világelső, mert Nole ugye éppen nem.

Túllépve ezen a skandallumon, jegyezük meg gyorsan: Novak Djokovic akkor is megnyerhetné az Ausztrál Opent, ha éppen hetedik lenne a világranglistán, mint ahogy gyanítom akkor is, ha éppen tizenhetedik, mint most Roger. Sőt, Novak Djokovic tavaly ősszel is megnyerhette volna az Ausztrál Opent, ha épp akkor rendezik, továbbmegyek, Novak Djokovic abban a formájában is megnyerhetné, amiben ősszel volt.

Mint ahogyan a vb megnyeréséhez sem hiányzott sok, pedig tényleg felkészületlen volt.

Nem tudjuk, pillanatnyilag Nole felkészültebb-e, mint amilyen tavaly az év második felében volt, erre bizonyítékaink ugyanis pillanatnyilag nincsenek. Doha ilyen szempontból nem jó kiindulópont, az, hogy ott nyert, inkább arra bizonyíték, hogy Nole bármilyen formában képes tornát nyerni, bárki ellen, arra azonban nem, hogy a szükséges munkát elvégezte-e. Az majd Melbourne-ben derül ki. Murray például tuti belerakta azt a melót a felkészülésbe, amit bele kell, mégis macskásnak tűntek a lábai az első meccseken. Nole sem brillírozott a döntőig, ami ebből kiindulva szintén semmit nem jelent. Hacsak annyit nem: ha a szerb nem végezte el a melót, akkor is nyerhet. Amit persze eddig is sejthettünk, azért.

Nyilván, ha adós maradt a szükséges munkával, akkor az esélye nem akkora, mintha elvégezte volna azt, amit kell, de azt, hogy ne lenne esélye, sőt, ne lenne viszonylag jó esélye, azt semmiképp nem mondhatjuk. Persze a kevesebb edzés jobban büntethet a nagy melegben, gondoljunk csak a tavalyi Simon elleni meccsre és a több 100 ki nem kényszerített hibára. (Pedig akkor alighanem élete legjobb formájában volt!), de ha Nole erős közepes teniszt játszik, akkor is elég kevés azoknak a játékosoknak a száma, akik képesek lehetnek legyőzni őt.

Ha mondjuk olyan 60-70%-ot a pályára tesz, akkor is alig vannak, akik megverhetik őt. Gondoljuk csak Londonra, és a tényleg felkészületlen Djokovicra, aki gyakorlatilag begyalogolt a fináléba.

Szerencsés körülmények között alakulhatnak éppen úgy is a dolgok, mint New Yorkban, ahol Nole szinte beleszületett az elődöntőbe, mégha az, hogy szinte mindenki visszalépjen ellene megint, mint ott, az aligha elképzelhető. De az igen, hogy olyan emberekkel játszik, akiknek nincsen ellene gyakorlatilag semmiféle fegyverük, akik ellen csak önmagát verheti meg.

Ha pedig már ott van a négy között, akkor egy új verseny kezdődik, mint azt láthattuk a dohai döntőben is. Akkor már alighanem nagyon fogja akarni a győzelmet, talán az ütőtörésig fogja akarni megint, hiszen ha nyer, az bizonyíték arra, hogy azok a döntések, melyeket tavaly nyár óta hozott, azok mind rendben lévők voltak.

A többieket - és többieken most az igazán nagyokat értem - a Jóisten mentse meg attól a Novak Djokovictól, amelyik igazán akar.