Mi a pokol történik a női teniszben?

shadow

Most nem arra gondolok, hogy miként fordulhat elő az, hogy Sloane Stephens friss Grand Slam-győztesként két tornán összesen hét játékot tud nyerni, pedig az ellenfelei mindössze a 77. és az 55. helyen állnak a világranglistán. Még csak nem is arra, hogy Konta Johanna, a világranglista 7. helyéről indulva augusztus óta nem nyert meccset, és ha valami csoda nem történik ismételten lemarad a világbajnokságról. Hiszen Konta öt veresége zsinórban sehol sincsen Kiki Mladenovic sorozatához képest, aki most már kilencszer kapott ki zsinórban, és Wimbledon óta mindössze egy meccset tudott fogni, még júliusban Washingtonban.

Ilyen rossz szériák a férfi teniszben is előfordulnak, bár ha megpróbáljuk azért a fenti példákba behelyettesíteni Rafa Nadal, Marin Cilic és David Goffin nevét, úgy hiszem, mosolygunk rendesen. Mennyire reális az, hogy Rafa hét játékot nyer a US Open-döntő utáni két meccsén, Cilic augusztus vége, Goffin pedig július vége óta nem nyer meccset?

Nagyjából annyira, mint az, hogy a férfi tenisz világelsőinek negyede ne legyen Grand Slam-győztes.

Simona Halep ugye a női tenisz 25. világelsője, egyben a hetedik, aki soha nem nyert Grand Slam-tornát. El tudjuk ezt képzelni a férfiaknál? Aligha. Náluk eddig 26 világelső volt és csak Marcelo Rios nem nyert Grand Slam-tornát. Félreértés ne essék, nem Halep világelsőségével van bajom, ő lehetne akár a női tenisz Riosa, hiszen az idei ranglista szempontól tényleg egy különleges év: az egyik GS-győztes szült, a másik a semmiből nyert, a harmadik most szorult pár ponttal a második helyre, a negyedik pedig sokáig sérült volt. Azzal, hogy Simona Halep egy ilyen évben az élre ugrik, nincsen semmi baj, még talán akkor se, ha két Grand Slamen is az első körben búcsúzott.

A gond a hetes számmal van. Azzal, hogy 25-ből hét olyan női világelső volt, aki sosem nyert Grand Slam-tornát. És a gond nem a lányokkal van, nekik vajmi kevés beleszólásuk van abba, hogy miként alakul ki a világranglista, a gond a WTA-val van, akik képtelenek észrevenni, hogy valami itt nincsen rendben.

Nem a lányok tehetnek arról, hogy 2008 óta nyolc új világelsőt avattak, közülük pedig öt nem nyert Grand Slam-tornát.

Erről csak és kizárólag a WTA és a pontszámítás tehet. Illetve egészen pontosan az, hogy a WTA szinte szolgaian megpróbálja kopírozni a férfiakat, és nem veszi figyelembe, hogy ez látványosan nem működik. Nem működik az, hogy ugyanannyi pontot kap a Grand Slam-győztes, mint a fiúknál, és ez a helyzet a Premier Mandatory, illetve a Premier 5-ös tornák esetében is, ha az 1000-es versenyekkel hasonlítjuk össze. Ráadásul utóbbiakból ugyanúgy kilenc van, mint a fiúknál. Egyedüli pici eltérés, hogy a döntő vesztesei több pontot kapnak a nőknél, de itt sincs akkor differencia, ami ezt a drámai eltérést a világranglista tetején indokolná.

A WTA-nak be kéne látni, hogy a nagyközönséget nem érdekli annyira a wuhani torna, hogy fele annyi pontot kapjon a győztese, mintha Wimbledonban győzne. A WTA-nak együtt kéne élni a valósággal és be kéne látnia, hogy a nagyközönség csak a Grand Slam-győztesekre emlékszik (már, ha azokra emlékszik egyáltalán), és fogalma sincs, ki nyerte a premier 5-ös tornát Torontóban vagy Dubaiban. Persze nyilván komoly üzleti érdeke fűződik a WTA-nak ahhoz, hogy ezek a tornák ilyen hatalmasnak látszanak, de azt nem szabadna elfelejteniük, hogy vannak ennél fontosabb üzleti érdekeik is.

Például az, hogy hiteles világelsője legyen. Hogy ne ugorhasson valaki a világranglista élére úgy, hogy nem címvédő egyetlen Grand Slam-tornán sem. Mert az a világelső "ab ovo" nem a nagyközönség világelsője lesz (Safina vagy Jankovic például), hanem a szakmáé.

Az pedig aligha jó bárkinek is.