Mi lenne, ha Roger Federer magyar lenne?

shadow

Tavaly ősszel volt szerencsém moderálni Szekszárdon egy pódiumbeszélgetést, ahol Imre Géza volt az egyik vendég. Nem nagyon szoktam az ilyenkor különösebb célokat megfogalmazni, és ez akkor sem volt másként, ám azt tudtam, hogy egy valamit feltétlen szeretnék elérni.  

Azt, hogy Gézának sokkal inkább a sikereire emlékezzenek majd a hallgatók, mintsem arra, hogy elveszített egy olimpiai döntőt 14-10-ről.

Tisztában voltam a magyar néplélek sajátosságaival, annál is inkább mert a Sydney-ben ezüstérmes kézicsapat néhány tagjával együtt jártam a TF-re, így aztán az átlagnál jobban ki voltam hegyezve azokra, akik egy utolsó lúzernek tekintették őket, pusztán csak azért, mert nem átallottak hatgólos előnyről kikapni a dánoktól. 

Mivel azonban egy Imre Gézával való beszélgetés során azért mégsem lehet megkerülni a riói döntőt, úgy gondoltam, hogy szerencsésebb, ha hamar túlesünk a dolgon. A bemutatásnál kínálta ugyanis magát egy párhuzam, amely azt gondolom mindennél jobban megmutatja, miként kell és illik viszonyulni egy ilyen formátumú sportolóhoz.

Azzal kezdtem, hogy akad egy sportoló, aki alighanem a tenisz történetének legnagyobbja, ám van egy érdekesség az ő karrierjében: Hiába ő a legnagyobb, mégis rettenetesen sok mérkőzést bukik el mérkőzéslabdáról, olyan sokat, amennyit talán senki más.

Federer 20. alkalommal kapott ki meccslabdáról | Hosszabbítás

A szerdai volt a svájci lenyűgöző pályafutásának 20. olyan mérkőzése, amit meccslabdáról veszített el, Wimbledonban most először fordult vele ilyen. Itt van a lista mind a 20 alkalomról.

Mégsem jut eszébe senkinek, hogy vele kapcsolatban ezt az érdekességet emelje ki, hanem arról beszél mindenki, ami összejött neki. 

Roger Federer most már pont annyi meccset bukott el meccslabdáról, mint ahány Grand Slamet nyert, mégis elképzelhetetlen, hogy bárki is ezekkel a meccslabdákról elbukott mérkőzéseivel azonosítsa, hogy ezekre emlékezzen majd, ha egyszer visszavonul.

Az jutott például eszembe tegnap az Anderson elleni meccs végén, hogy ha Roger magyar lenne, akkor most én is meg lennék találva, mint Mariann egykoron Rióban, aki nyilvánvalóan elkiabálta Géza olimpiai győzelmét? Vagy ezeket a vereségeket azért már tudnánk emelt fővel viselni, legalább annyira, amennyire emelt fővel viselik azok, akik valójában elszenvedik?

Aztán elkezdtem persze én magam is a miértet kutatni, ezúttal Federer vereségeinek a miértjét, mert az, hogy valakinek nem a vereségeire emlékezünk, az nem jelenti azt, hogy ne elemezhetnénk azokat. Pláne, hogy ez a húsz vereség azért nyilván nagyon érdekes. 

Roger 1161 győzelme mellett 254 alkalommal kapott ki a Touron, ami azt jelenti, a vereségeinek majdnem nyolc százalékánál meccslabdái voltak, ami döbbenetesen magas szám, pláne ha összevetjük Nadal, Djokovic és Murray hasonló mutatóival. 

Nole mindössze háromszor, Murray ötször, Rafa hétszer kapott ki így, ráadásul Nadal ebből hétből négyszer még 2005 előtt. 

Ha mellé rakjuk a meccslabdáról megnyert meccseket, az némiképp kozmetikázza ugyan a képet, hiszen a húsz vereség mellé jön 18 ilyen győzelem is, ami több, mint amennyi a másik háromnak van (Murray 11, Djokovic 12, Nadal 13), de rejtélyt ezzel még aligha oldottuk meg.

Az, hogy mind a négyen jónéhány alkalommal kaptak ki így, az nyilván megmutatja, hogy gyakorlatilag lehetetlen ilyen szintű karriert összerakni, hasonló vereségek nélkül, ám az, hogy az egyiknek több ilyen veresége van, mint a másik háromnak együttvéve, az mutatja, hogy ott azért akad valami biztosan, amivel foglalkozni kell.

Az is igaz persze, hogy nem minden meccslabda egyforma. Tegnap Anderson adogatott 30/40 volt, 5:4-nél a harmadik játszmában, nem mondhatjuk, hogy élete lehetőségét szalasztotta volna el Roger. Volt egy meccslabdája, ennyi. A Djokovic elleni mérkőzéslabdák például annak idején a US Openen nagyon mások voltak, már csak azért is, mert ott Roger adogatott éppen, ám az biztos, a húsz azért kellőképpen nagy szám ahhoz, hogy az egészet betudjuk véletlennek. 

Az ember azt gondolná, hogy az arányosság fordított, és minél nagyobb teniszező vagy, arányaiban annyival kevesebb meccset veszítesz el így. Egyet mondhatunk biztosan, hogy bármennyire is ezt valószínűsítjük, a legnagyobb esetében ez egészen biztosan nincs így.

De a miértről még mindig fogalmam sincs.