Mitől lett hirtelen ennyire jó Fucsovics Marci?

shadow

Mi, magyarok talán mindenkinél jobban megtanultuk, hogy az, ha egy junior teniszező Grand Slam-tornát nyer, az nem jelenti azt, hogy ugyanezt ő a felnőttek között is meg fogja ismételni, sőt még csak azt sem jelenti, hogy stabil top 100-as játékos lesz belőle, hanem pusztán annyit jelent, hogy benne van a lehetőség, hogy esetleg eljusson odáig.

Az, ha junior Grand Slam-győztes vagy, vagy adott esetben ott vagy a világranglista élvonalában a juniorok között, pusztán annyit jelent, hogy rendelkezel azon képességek egy részével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy nagy teniszező legyél. Nem feltétlen minddel rendelkezel, de egy részével biztosan.

A tehetség minden sportágban egy nagyon összetett dolog, mi Magyarországon teniszben hajlamosak vagyunk azt a játékost tehetségesnek mondani, akinek úgymond „jó keze” van. Azt, aki ügyesen teszi-veszi a zsugát, aki képes akár egy 220-as szervát is lerövidíteni. 

Évtizedeken keresztül nem vettünk tudomást róla, hogy a tenisz tehetség ennél sokkal összetettebb dolog, abba ugyanúgy beletartozik az állóképességtől kezdve a stabil nagy szerván át az edzéshez való hozzáállásig (work ethic – az angoloknak még kifejezése is van rá, nekünk meg körül kell írni) minden, melyek közül, ha adott esetben csak egy is hiányzik, kiteheted az arany kezedet az ablakba.

Nem vettünk róla tudomást, hogy amit mi tehetségnek hívunk, az pusztán a tehetség egy szelete, illetve, hogy egy mesés rövidítéssel megnyert labdamenetért ugyanúgy egy pont jár, mint azért, amit kigyalogolsz, vagy amit mondjuk 15 nem különösebben izgalmas fonák kereszttel szereztél meg, miután az ellenfél belehibázott a pontba.

000_DV789610.jpg Fotó: Europress/AFP

Nem vettük észre, hogy tucatjával nőnek fel iszonyatosan labdaügyes gyerekek, akiknek súlyos technikai hiányosságai vannak, vagy azért, mert nem tanították meg őket néhány alapvető dologra, vagy pedig azért, mert jóformán menekültek olyan firkás megoldások felé, amiket a közeg úgymond díjazott.

Fucsovics Marci nem azért lett a világ 45. legjobb játékosa, mert labdaügyesebb volt Magyarországon bárkinél, hanem azért, mert találkozott Sávolt Attilával, aki rá tudta venni, hogy elvégezzen egy olyan mennyiségű edzésmunkát, amiről úgy gondolkodott Marci korábban, hogy el sem lehet végezni.

Fucsovics Marci azért lett a világ 45. legjobb játékosa, mert Attilával befoltozták a játékában lévő lyukakat, azokat a lyukakat, amiknek ilyen kézzel gyaníthatóan ott sem szabadott volna lennie.

33663270_172752213347121_3935513249545453568_n.jpg Fotó: facebook/Fucsovics Marci

Fucsovics Marci azért lett a 45. legjobb teniszező a világon, mert elkezdett olyan szintű munkát végezni, mint azok, akik ebben a ligában játszanak. 

Mindezek mellett persze Marci ügyes is volt, generációjából alighanem a legügyesebb, de pont az az út, amin az elmúlt fél évtizedben végigment, az mutatta meg, hogy ez az ügyesség önmagában mire elég. 

Ez volna azt hiszem Marci sikerének a legfontosabb üzenete a magyar tenisz, a magyar teniszezők számára, talán még annál is fontosabb, hogy igenis el lehet jutni magyar férfi teniszezőként is a legjobb ötvenbe. 

Az, hogy csak ezen az úton lehet eljutni az elitbe, bármi is van a kezedben. 

A munkát, az alázatot nem lehet megkerülni.