"Az eredményjelző táblánál kevés őszintébb dolog van"

shadow

A 32 éves történész, Csunderlik Péter, aki zseniális cikkeket is ír és szerzőtársa, a 33 esztendős Pető Péter, korosztálya egyik legjobb újságírója 2009 óta jegyzik "Page Not Found"-blogjukat, ahol tízes listákat közölnek a politika, a kultúra, a sport legviccesebb, legfontosabb, legszemetebb és legszebb történéseiről. Decemberben jelentették meg "Top 10-es történelmi slágerlisták" című könyvüket, amelyben hemzsegnek a sportos utalások, "Sportkultúrsokk" címen önálló fejezetet is kapott a sport, a kötet pedig bekerült év végi válogatásunkba is. A magyar közéleti újságírás Riggs és Murtaugh párosát kérdeztük könyvük apropóján sportolói példaképeikről, Hosszú Katinkáról és 2017 legnagyobb sporteseményeiről is.

"A Page Not Found egyedülálló projekt, még egy ilyen magas szinten szórakoztató oldal nem található. A nyerítve röhögve olvasás magyar csúcsát pedig Bödőcs Tibor könyve mellett idén kétségtelenül Csunderlik Péter és Pető Péter kötete tartja. Szédületes asszociációs mezőkön ugrálunk, sziporkázó szellemességgel tárul fel előttünk a múlt napjaink szlogenjein keresztül." - írtuk kritikánkban.

"Ez a kettő itt géniusz!" - az év egyik legjobbja a Page Not Found-könyv | Hosszabbítás

Decemberben megjelent az év egyik legszórakoztatóbb könyve, Csunderlik Péter történész és Pető Péter újságíró "Top 10-es történelmi slágerlisták" c. műve, amely a kettejük által működtetett "Page Not Found" történelmi stúdióblogon szereplő listákat gyűjtötte össze egy kötetbe a világtörténelem, a 20. század második fele és a 21. század első évtizedei, valamint az egyetemes sport eseményei közül válogatva. Ajánlónk.

Nyolc éve toljátok együtt a Page Not Found-blogot. Miért ez a címe?

Csunderlik Péter: Peti akkori kollégája a Népszabadságnál, Gergely Marci találta ki, hogy írjunk együtt, eredetileg ő is bent lett volna harmadiknak. Kerestük a projekt nevét, épp Peti albérletében voltunk, Marci telefonon konzultált velünk, sokáig nem volt nevünk, nem jött az ötlet, csak a koncepciót találtuk ki: olyan történelmi szövegek legyenek, amelyekben a fikció keveredik a megtörtént eseményekkel, és amelyeket teleszórunk kortárs és kevésbé kortárs popkulturális utalásokkal. Marci dobta be teljesen esetlegesen, hogy mi lenne, ha Page Not Found lenne a neve. Különböző demóelnevezések születtek korábban, de csak a blog url-je volt biztos, ami cspg-vel (Csucsu, Peti, Gergely) kezdődött, ez nekem különösen tetszett, mivel a CPg nevű punkegyüttesre is utalt. Ám innen nem léptünk tovább, amíg nem jött Marci javaslata, amit azonnal megvettünk.


Vagyis Gergely Marcinak köszönhető a blog léte és neve, de ő soha nem posztolt. Remélem, azért csengettek neki a hatalmas bevételből!

Csunderlik Péter: Minden rockegyüttesben van egy olyan alapító, aki feltűnik, aztán meg eltűnik. Egy legendás alak, aki már az első album előtt kiszáll.


Gergely Márton, Pető Péter és Csunderlik Péter a könyv bemutatóján

Egészen elképesztő tudásanyag van a Page Not Found mögött, látszik, hogy nem csak a „Popó Magazin” előfizetői vagytok, mint Bruce Willis karaktere a zseniális „Az utolsó cserkész” c. filmben. Mi az, amiről nem tudnátok Top 10-es listát csinálni? Csunderlik Péter: A molekuláris biológia Top 10 felfedezésére azért sokat kéne készülnünk.

Pető Péter: Az atomfizika legjobb pillanatait felidéző Top 10-zel én sem készülnék. Nyilván a tágabb értelemben vett közéletből mindig menne, a tudásanyag nem lenne egyenletes, de Top 10-es listákat össze tudnánk állítani. Az érdeklődési területeinknek van egy nagy közös halmaza, és vannak leágazásaink oldalirányokba. A filmkultúrának például én finoman szólva kevésbé vagyok rajongója, mint Csucsu, aki irdatlan fan.


Ha lebontjuk a speciális területeiteket, akkor azok mik lennének? Csunderlik Péter: Történelem, filmtörténet. Regényekben és zenében is a klasszikusokban vagyok inkább otthon. Például a '60-as, '70-es évek progresszív rockzenéjét jobban ismerem, mint a '90-es és a 2000-es évek lagzizenéjét. Nekem kábé a Depeche Mode „Ultra” című, 1997-es lemezénél véget ért a popzene. Sajnálatosan kevés kortárs irodalmat olvasok.

Abban viszont Peti elég erős.

Pető Péter: A trash-tudásunk meg közös. Nagyon sokat foglalkozunk komoly dolgokkal, de ez is hozzátartozik a mindennapjainkhoz.

Csunderlik Péter: Egy Ámokfutók-hasonlat bármelyikünknek eszébe juthat, a '90-es évek popzenéje mindkettőnknek megvan, úgyhogy újabban erről a szcénáról is született egy Top 10, de olyan listát nem állítanánk össze, amin a tíz legprogresszívebb rockalbum szerepelne, mivel csak én vagyok Pink Floyd-fan. Itt nem lenne meg a közös élmény, és ezért nem tudnánk föladni a másiknak a labdákat.


A hétköznapi életben is szerettek listázni, ahogy a "Pop, csajok, satöbbi"-ben Rob Gordonék állítják össze mondjuk a Top 5 lemezt egy nyirkos hétfő reggelen? Pető Péter: Nick Hornbyt nagyon szeretem, de csak nálad olvastam a párhuzamot vele. Pedig a listázás tényleg alapélmény a "Pop, csajok satöbbi"-ben. A mindennapokban azért nem jellemző ránk a sorbarakás. Miközben persze sok barátunknak az lett az alapvicce a könyv megjelenése óta, hogy ha korán kelésre panaszkodunk, az évtized negyedik legnagyobb felkeléséről beszélnek vagy tippeket adnak listára, mint a Top 10 százforintos bolt vagy Top 10 nemi betegség.

Ha jól emlékszem, a listaforma csak később jött a Page Not Foundnál. Csunderlik Péter: Először csak klasszikus történelmi témákat dolgoztunk fel, akkor sokszor még csak évfordulóhoz kapcsolódva. Az első évadban - még 2009-ben - előfordult, hogy a szovjet-finn háború 70. évfordulójára írtunk egy cikket. Azok is jók voltak, nagyon szabadon engedtük magunkat. Aztán később a magyar írók meghurcolásáról írtunk egy egész évadot, aminek nagyon nagy sikere volt. Ezek a sztorik röviden megtalálhatók a magyar irodalomtörténet legnagyobb botrányait bemutató listánkban.

Pető Péter: Ott a Top 10-be bekerülő egyes történetek meg vannak írna nagyban is. Szerb Antalról, Radnóti Miklósról elkészültek külön is a szövegek. Az lehetett a blog történetének fordulópontja. Az első évadunk még fordulatos volt, mint a House of Cards, noha kevésbé kidolgozott koncepció alapján ment, mint az amerikai sorozat. A szovjet-finn háború évfordulójától a Sláger és a Danubius rádió frekvenciájának elvételéig mentek a szövegek. Pont most néztük meg, hogy a történelmi ikertornyoké volt az első Top 10, amelyben Tisza Kálmán és az Apostol együttes Papijának az összevetése nyert. Azaz a Page Not Found is reagált a korszellemre, nem hagyta izolálni magát a mindennapoktól, elragadta a világ listamániája.


Mennyire terveztek előre? Pető Péter: Ami fix: jövő decemberben megjelentetjük majd 2018 közéleti csúcseseményeit. Nyilván addig is be fog esni néhány poszt. Mintha már eseményközpontúak lennénk, a futball-vb-t aligha fogjuk kihagyni, vagy az országgyűlési választásokhoz kapcsolódóan is el tudom képzelni, hogy születik majd lista. Mondjuk a rendszerváltás utáni választások tíz emlékezetese pillanata, vagy valami ilyesmi. Ebben úgyis sokkal több trash-elem van, mint egy átlagos Bors-címlapon. A rendszeresség már eltűnt a munkánkból, részint az idő hiánya miatt. A posztok talán meg is szenvedik, ha túl gyakoriak. Ez azért nem az a műfaj, amiben naponta tudsz elfogadható minőségűt gyártani. Ha iparra állunk rá, jön az önismétlés, amikor például a könyv kéziratát először láttuk egyben, ritkítani kellett a Szomszédok-utalásokat, mert olyan volt, mintha az egészet Gazdagréten írtuk volna.

Csunderlik Péter: Bár „Az utolsó cserkész”-utalások mind maradtak Mindkettőnknek vannak beégett kedvenc szereplői, akik a legjobban szimbolizálják a korszakot. Most az, hogy ő Mészáros Lőrinc, Bayer Zsolt, Demjén Ferenc, Kovács Ákos, Németh Szilárd vagy Pumped Gabo, az éppen attól függ, hogy miről írunk.


Csak kettőtök véleménye számít a listázásnál, vagy van valamiféle nemzeti konzultáció is mögöttük?

Pető Péter: Első körben mi dobálunk össze ötleteket, de Peti szokott nemzeti konzultációkat is indítani a Facebook-falán, és akkor beszállnak a barátok is.

Csunderlik Péter: Olyan is előfordul, hogy kilenc találat megvan, de hiányzik a tizedik. Sőt, amikor a '90-es évek emblematikus slágereit csináltuk, a blog történetében először vendégművészekkel valósítottuk ezt meg, Dékány Laci és Laska Pali barátunk popkulturális tudására is szükségünk volt, és besegített Bezsenyi Tomi kriminológus is, mert néhány egykori sztár sokszor már gyakrabban szerepel a Zsaru Magazinban, mint a Popcornban.


Melyik a kedvenc saját Top 10-lajstromotok? Csunderlik Péter: Nagyon szeretem "A magyar történelem legnagyobb tévedései"-t. Abba több olyan topikot beleraktunk, amelyek már 20 éve feszítenek minket. Például, hogy a magyar uralkodók mit kerestek Halicsban. Ezek a kényszeres halicsi hadjáratok teljesen értelmezhetetlenek voltak a középiskolában. Aztán Peti ebben a listában jelent meg gasztronómiai McCarthy szenátorként, mint a gyümölcsös sörök elleni hadjárat képviselője.

Pető Péter: Nekem is ez az egyik favoritom. Például a törpeharcsabetelepítés az egyik kedvenc részem, azért mondom bátran, mert a törzsszövegét nem én írtam, és imádom a poénját. („Nem feltétlenül etikus, hogy ebben a migránsellenes hangulatban elszabadítjuk a törpeharcsa elleni indulatokat, de mi az igazat írjuk, nem csak a valódit: vigyék őket az Aral-tóba.” - a szerk.) Az nekem beégett. A bűnbakos listát is nagyon szeretem, sok olvasói reflexió is van benne, az első helyezett is olvasói javaslat: „a külföld”. Mikor leírtuk, annyira igaznak éreztem. Az IMF-től Latisev bíróig terjed a bűnbakok skálája. És már akkor megemlítettük Soros Györgyöt is, meglehet, a Page Not Found-ból inspirálódik a Századvég is.


Hogyan lett ezekből könyv? Ami nyilván a gyors meggazdagodás egyik legkönnyebb útja Magyarországon.

Csunderlik Péter: Régóta ambicionáltuk, hogy legyen kézzelfogható termék, ha más nem, akkor egy wc-könyv, csak le lehessen tenni az asztalra. Bármennyire is digitális világban élünk, az kanonizálódik és az marad meg, amit ki lehet tenni a polcra. Tényleg menő egy könyvet készíteni és kiadni. Ami számomra szívfájdalom, hogy eltűnnek a lemezek, mert ha valaki ír és fölvesz egy számot, akkor az ma már letölthető az együttes oldaláról. De egyenként letölteni a számokat nem ugyanaz, mint amikor négy év után kijön az új album, borítóval, szövegkönyvvel, mindennel. Más élményt adnak a mi cikkeink is összegyűjtve és kiadva. Ezért szerettük volna, de sokáig nem találtunk erre támogatót.

Pető Péter: Alapvetően ezek a szövegek inkább nyomtatott papírra valóak, már csak méretüknél fogva is. Nyilván mindketten vonzódunk a nyomtatott szöveghez. Engem aztán ámíthatnak sokáig azzal, hogy nem a hordozó számít, hanem a tartalom, szerintem a tartalomhoz hozzátartozik a hordozó, és a kettő együtt ad ki valamilyen kulturális terméket. Én pedig az ilyen típusú kulturális nyomokhoz vonzódom, mint a könyv. Mások a pendrive-ért rajonganak, én a könyvért.


Page_Not_Found_könyvek

Szily László mellett nektek vannak a legjobb hasonlataitok a magyar sajtóban. Hogyan születnek a legvadabbak ezek közül? Pető Péter: A szövegalkotás bonyolult folyamat, miközben az írás magányos és intim műfaj. Ebből a szempontból mi ezeknek a szövegeknek az írásakor nagyon mélyen beengedjük a másikat a saját intim zónánkba. Az egyikünk megír egy alapszöveget, a másikunk meg belenyúlkál. Olyan is sokszor van, hogy írsz egy hasonlatot, ami továbbfejlődik, még egy szereplő belekerül, még egyet fordul, és már nem is azt jelenti, amit születésekor. Olykor nevettem azon, amit írtam, persze nem azért, mert annyira viccesnek találom magam, hanem mert Peti úgy alakította át azt a mondatot, amit én írtam, hogy már nem ismertem rá, ráadásul közben vicces is lett. Alapvetően hasonló eszköztárral dolgozunk, jól kiegészítjük egymást. Nekem annyira a részem lett, belekerült a kezembe a stílus, hogy a regényembe is beszüremkedett, ott is tetten érhető ennek a nyelvnek a föltűnése, amit az elbeszélő úgy használ, mintha most is velünk ülne egy asztalnál.

Csunderlik Péter: Majd elmondják, hogy milyen leshatáros ez a könyv, közben az a Page-es. Annyira ebben a hasonlatos nyelvben és világban mozgunk, hogy részben ezért is kezdtünk el együtt dolgozni. Egy időben volt olyan ambícióm, hogy ezt a stílust keresztülviszem komolyabb akadémiai tanulmányokban is.


Majd' mindegyik fejezetben vannak sportos utalások, a történelmi témájú listáknál is. Miért ilyen jó példa a sport ezekhez? Pető Péter: A sport szerepe az egyik legkülönlegesebb a társadalomban. A háborútól a testmozgáson át a popkultúráig mindenhol ott van. Egy olimpia megnyitóját tudom azonosítani a kortárs popkultúra legnagyobb ünnepeként. Ha csak Londonra emlékszünk, fellépett a komplett brit popkultúra fél évszázada, miközben az esemény alapvetően a sportolókról szól, akik amúgy azok a gladiátorok, akik régen még életre-halálra küzdöttek. Ismert teória, hogy ezek a sportversenyek helyettesítik a háborúkat bizonyos helyzetekben. Minden egyesül benne, miközben ott van az a sztárkultusz is, és ma Cristiano Ronaldo nem marad el Rihannától globális ismertségében és márkaértékében. A könyv sportos fejezetében ráadásul több pozitív történet van, mint az előtte való részekben. A sport alkalmas arra, hogy olyan pozitív társadalmi mozgásokat indítson el vagy mutasson be, amikre a közéletben egyébként nem nagyon van példa. Csak az olimpián fordulhat elő, hogy ováció közepette vonul be a menekültválogatott, a Hősök terén például jobb esélyük van tojászáporra, mint tapsra. A sport ünnepei azonban meghajlítják azokat is, akik amúgy gyűlölni érkeztek. A sport szellemisége különleges, hőstettek követik egymást háborús helyzetek nélkül. Emlékezzünk például arra, amikor az észak-koreai és a dél-koreai tornászlány együtt szelfizett az olimpián: egyszerű pillanatnak tűnik, de az észak-koreai lány irtóztató bátorságát mutatja.

Csunderlik Péter: Bármennyire is piacosodott a sport és az olimpia, az alapeszményét nem lehet megtagadni. És a sportban nagyon nehéz hazudni. Közéleti vereségeket le lehet tagadni, plakátkampánnyal el lehet fedni, de amikor Muhammad Ali vert helyzetből felállva kiüti George Foremant és visszaszerzi a világbajnoki címet, ott nem lehet letagadni, hogy Ali visszatért és győzött. Vagy lehet hatalmas futballsikerekről beszélni, de amikor 6-0-ra kikapunk a Szovjetuniótól, vagy éppen 1-0-ra Andorrától, akkor hirtelen nyilvánvaló lesz minden. Mintha félretolnák a kulisszákat és a valóság egyszerűen megmutatná az erejét.


Ahogy Szivós Pista bácsi mondta, „fel kell nézni a táblára, a többi csak duma.” Pető Péter: Az eredményjelző táblánál kevés őszintébb dolog van jelenleg Magyarországon. Mikor idejönnek albán fókavadászok vagy liechtensteini mérnökválogatottak, aztán hazaküldik a nemzetközileg ismert, milliárdokkal pumpált magyar élcsapatokat, akkor nagyon nehéz azt mondani, hogy Brüsszel volt, mert Tirana vagy Vaduz volt éppen.

A külföld.

Pető Péter: Igen, a külföldnek persze megfelel.


Pető Peti focis kötődéseit, játékvezetői múltját ismerjük. Csucsu, te hogyan kerültél ilyen közel a sporthoz? „Mondd csak, fociztál valaha? Elég jókötésű vagy!”- ahogy a költő mondja. Csunderlik Péter: Édesapám focizott és máig nagy futballrajongó. Dorogi vagyok, márpedig gyerekkoromban a foci a helyi identitás része volt a bányászat mellett, mert a Dorogi Bányász két játékost is adott a klasszikus Aranycsapatnak, Grosics Gyulát és Buzánszky Jenőt. Ilku István pedig a világrekordot tartotta, mint a legtöbbszörös csere a válogatott kispadján. Talán 100-szoros válogatott is lehetett volna, csak mindig a kispadon ült, amit méltósággal viselt. Édesapámmal jártunk is meccsekre, de az NB I/B volt a legmagasabb szint, amit Dorogon láttam. Innen van a futball iránti szeretet.

Pető_Csunderlik

A könyvbemutatón elkezdtétek összerakni a tíz legnagyobb magyar sportolói példakép listáját, de csak Balczó Andrásig jutottatok. Ki a másik kilenc? Csunderlik Péter: Ilku István, aki válogatottként is egész életében a Dorogi Bányászban védett. Güttler Károly, aki 15 éven át volt a világ második legjobbja, és méltósággal viselte, hogy mindig jött valaki, aki jobb volt nála. A sakkozó Portisch Lajost is mondanám, aki olyan korban volt a legjobb magyar sakkozó három évtizeden át, amikor szinte lehetetlen volt nyerni, mert a szovjet játékosok mindent vittek, csak Bobby Fischer tudta megtörni az uralmukat, de ő egyszerre volt a sakkozás Mozartja és Muhammad Alija. Amikor Portischtól egyszer a pályafutása csúcsán megkérdezték, hogy mi a kívánsága, akkor azt mondta, hogy az a vágya, hogy bemehessen a Magyar Televízióba, hogy elénekelhessen egy operaáriát, pedig nyilván mást is kérhetett volna. Neki az operaéneklés volt a hobbija, gyerekkorában operaénekesnek készült, nem jött össze, sakkvilágbajnok-jelölt lett.

Pető Péter: Az ismeretlen női kajakost is beleírnám a listába. Tegyük fel, hogy a magyar bajnokságban hetedik vagy, az valószínűleg azt jelenti, hogy a világon a nyolcadik vagy tizedik. Még sincs soha az életben esélyed egy Eb-re se a B-válogatottal, miközben ott vagy a világ 10-15 legjobbja között és erre tetted fel az életed. Ezt feldolgozni! Zádor Ervint is beletenném. A vízilabdázók közül sok nevet mondhatnánk, de neki van egy történelmi pillanata, a melbourne-i vérfürdő miatt, mint a szimbolikus ’56-os események egyike. Még a megye II-es csapat ismeretlen gondnokát írnám bele, akit tényleg az abszolút és leküzdhetetlen szeretet és ragaszkodás motivál, hiszen nem játszik, nem lőhet gólt. Irdatlan erős az identitása, ami a csapathoz és a faluhoz köti. Ezért hajlandó egy kistraktorral vagy fűnyíróval végigjárkálni szerda esténként egy libalegelőt azért, hogy hétvégén a srácok jól játsszanak, majd utána kimossa a sportszáraikat, miközben ezért pénzt nem kap, vagy csak nagyon keveset. Hosszú Katinka viszont biztos nem lenne ezen a listán, ezt tudom. A sportoló attól önmagában példakép, hogy nyer, hiszen azért amúgy is megkap mindent ettől az országtól. Pénzt, paripát, fegyvert, szeretetet. De az legalább olyan fontos, hogy kik azok, akik ebben a közegben a győzelmen túl azt is megmutatják, hogyan érdemes élni. Ezért kell beszélni a megyei II-es csapat gondnokáról, mert bizonyos tekintetben ő legalább olyan fontos, mint egy olimpiai bajnok. Egy ország sportközösségét együtt építik a legendák és a világvégi rajongók.


Tehát nálatok is nagyon fontos az emberi nagyság a sportolói mivolton túl? Pető Péter: Veszélyes az a Magyarországon terjedő tudat, hogy a siker mindent legitimál. Nem lehet az embert leválasztani egyes tetteiről, nem lehet izolálni gondolatait egy-egy pillanatától. Céline szövegei nem lesznek attól kevésbé értékesek, hogy amúgy mit hitt, mit mondott, mit tett, de azt igenis gondolhatom úgy, hogy az életműve nem érdemes arra, hogy arra neveljem a francia gyerekeket, mind Céline-ek legyenek.

Csunderlik Péter: Ezzel én is egyetértek. Nem szeretem az olyan típusú esztétikai megközelítést, amelyik azt mondja, hogy kizárólag csak a szöveget szabad vizsgálni, mert a szöveg leszakad az alkotójáról. A szöveg mögött mindig ott marad az alkotó. És nem mindegy, hogy ugyanazt a sort József Attila írja-e le, vagy az Anti Fitness Club énekese. Teljesen más, mert az egyik mögött van hitelesség és fedezet.


Mi a helyzet Hosszú Katinkával? Pető Péter: A 2017 közéleti csúcseseményeit összegyűjtő listánkon a magyar labdarúgó-válogatott mellett Hosszú Katinka van ott a sportolók közül. Méghozzá azért került rá, mert először válaszolt közpénzeket érintő kérdésekre. Ami persze nem történt meg, így került be a Top 10-be, egyetlen becsapós eseményként. Most is nyert egy zsák aranyat a rövid pályás Eb-n, ami fantasztikus dolog, örülünk neki, ám a sportoló és a társadalmi példakép itt elválik egymástól. A sportolói teljesítményét nem lehet elvitatni, a magyar sporttörténet legnagyobbjainak egyike, ezen nincs vita. Ha viszont ezt a történetet arra használja, hogy a NER legjobb tanulójaként milliárdos bizniszekhez jusson és hallgasson ezekről, oly mértékben átláthatatlanná téve az üzleteit, hogy arra még Mészáros Lőrinc is csettintene, akkor ott már nehéz egységes képről beszélni. Hosszú Katinkának olyan irdatlan erkölcsi és szimbolikus tőkéje volt, Bajáról jőve, az amerikai álom elérésével, hogy bárki lehetett volna ebben az országban. A jelenlegi projektjeit is megcsinálhatták volna tisztán, mondhatták volna, hogy „figyeljetek, itt van ez az ember, mindent megnyert, azt szeretnénk, hogy ő csinálja ezt meg ezt, ezért egy forintért megkapja 15 évre a Duna Arénát, amiért vállalja, hogy évente 100 hátrányos helyzetű gyereket is tanít ott a bizniszen túl”. Még erre is mondhatta volna valaki, hogy miért nem pályáztatták meg, az tisztább dolog, de ez már legalább a közösség előtt kötött deal, van vállalás, és ott van mögötte az erkölcsi és a versenyzői tőkéje. Nem ez történik, inkább machinálnak.

Mintha a Ki Ha Én Nem Térről jött volna, ahogy Parti Nagy Lajos írta másról. Esetében mi indokolja ezt a viselkedést? Csunderlik Péter: A NER asszimilálta.

Pető Péter: Igen, és ha valaki nem akar nem NER lenni, akkor NER lesz, ez a tanulság.


Az egyik legjobb összeállításotok a könyvben nem szerepel, mert az videókkal élvezhető igazán, ez a „Top 10: a magyar futball gazdasági bevándorlói”. Akkor még nem volt szlogen a „ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját” mondat. Ott mekkora mezőnyből válogattatok? Csunderlik Péter: Felfoghatatlan mennyiségű idegenlégióst és emlékezetes jelenetet írtunk össze, azokból válogattunk tízet. Glenn Helder kísérletétől Jovics „Panenka-módra” elkövetett tizenegyeséig, és ott van Roland Praj is, akit Meciarék küldhettek ide. A zavaros '90-es évek volt az idegenlégiósok aranykora, akkor érkezett meg Vjacseszlav Jeremejev is a Stadlerbe. Persze a legnagyobb legenda Túlió volt a 2000-es években, akinek megjelent Szűz Mária, hogy visszavezesse a magyar futballt a csúcsra. De nem csak komolytalan figurák szerepelnek a válogatásban, ott van például Giuseppe Signori. Pető Péter: Jovics a post-truth világ megvalósulása, belebotlik a labdába, a riporter meg ordít, hogy panenkázott. Dél-Amerikában meg sorsolhatták a budapesti repülőjegyeket, csak annyi volt a feltétel, hogy amikor odaérsz, akkor futballistának mondod magad. Amikor leszállsz, ott vár egy menedzser, és elad valahová. Egészen szürreális emberek egészen szürreális produkciókkal kerültek ide. Nekem ne magyarázza senki, hogy az eredeti foglalkozása mindnek a futballista volt. A nyakamat rá, hogy volt közöttük oroszlánvadász, fodrász, kokagyökércsempész, amit akarsz. Kizárt, hogy ezeket az embereket futballistának képezték ki, csak Magyarországon tudtak ezzel a tevékenységgel pénzt keresni. Ez maga a Soros-terv. A menekülteknek több ezer eurót adunk havonta, hogy Magyarországra menjenek, mindezt a futball maskarája mögött.

Mik a legemlékezetesebb sportközvetítések, amelyeket láttatok, hallottatok? Pető Péter: Ezekből egy jó Top 10-et is össze lehetne hozni. Aki hallotta Hajdú B. István legendás közvetítését a férfi vízilabda-válogatott athéni olimpiai döntőjéről, az nem nagyon tudja feledni, a nemzedékünk idézni is tudja. Knézytől a Grasshoppers-Fradi is beégett '95-ből a „ho-hó-ho-hó”-zásával Vincze Ottó második gólja után. Ott van még Hajdú B.-től a Zalaegerszeg-Manchester United BL-selejtező is.

Csunderlik Péter: „Feltámad a szél és vele együtt a Zete is” - mondta Hajdú B. nem sokkal a gól előtt, és ahogy írtuk a könyvben Koplárovics góljáról, „Hajdú B. István akkorát sikoltott, hogy a Pillangó utcai Tescóban megrepedtek az élőpontytároló akváriumok.” Nekem is vízilabda ugrik be még, a '97-es sevillai Európa-bajnokság fináléja Knézy Jenővel, amit 3-2-re nyertünk meg. „Kásás elemi erővel!”


Melyek 2017 tíz legnagyobb, a magyar sportban történt eseményei nálatok? Pető Péter: Hosszú Katinka NER-lovaggá ütése fontos dolog. A felcsúti Puskás Akadémia NB I-es csapatában pályára lépett egy fiatal játékos is. Teljesen váratlanul tölthetett vagy húsz percet a pályán. Ide tartozik még, hogy eljött egy olyan nap, hogy nem drágult a Duna Aréna. Az andorrai vereséget sem tudjuk nem megemlíteni. Meg, hogy kirúgták Véber Györgyöt a megyei PSG éléről. Aztán persze mindhez hozzátartozik a másik oldal, Hosszú Katinka fantasztikus sikerei, a magyar szurkolók szenvedélyes szurkolása a vizes vb-n meg a megyei csapatok életben maradása Kelet-Magyarországon és Baranyában.

Csunderlik Péter: A luxemburgi focista csele fantasztikus volt, amivel átverte a magyar válogatott védőjét. Mint az is, hogy a Dorog legyőzte az MTK-t az NB II-ben. Egy vidéki bányászcsapat megver egy fővárosi klubot, amely milliárdokért kap stadiont. Ezt hallva Joe Hallenbeck is táncra perdülne.