De ki a felelős azért, hogy Swaney ott lehetett az olimpián?

shadow

Most, hogy megtanulta az egész ország azt, hogy mi az a félcső, illetve a szekunder szégyenérzet, megtudtuk, hogy Elizabeth Swaney nem is sportoló, hanem egyenesen rájder - mert ebben a szubkultúrában így hívják a versenyzőket -, itt volna az ideje, hogy elgondolkodjunk: mégis mindez miként fordulhatott elő? Ki hibázott?

Fontos megjegyezni, úgy a NOB-nál, mint a Nemzetközi Síszövetségnél (FIS) és a Magyar Síszövetségnél is, mindenki a szabályoknak megfelelően járt el, ami egyfelől megnyugtató, másfelől egyértelműen jelzi, hogy a szabályok nem jók.

Elizabeth Világkupa-versenyeken indult Kínától az Egyesült Államokig, és bármennyire is hihetetlen, még olyan is akadt, hogy megelőzött valakit. Igen, persze többnyire azokat, akik ugrani is megpróbáltak, csak nem sikerült nekik, ám ez a történet szempontjából lényegtelen. Elizabeth teljesítette azokat a feltételeket, amelyeket a NOB és a FIS támasztott.

A FIS valójában ott hibázott, hogy hiába tudta, hogy pillanatnyilag nincs a világon 24 olimpiai szintű női freestyle-os, mégis ekkora kvótát harcolt ki ennek a versenyszámnak.

Volt tehát néhány üres hely, amit Swaney ügyesen vett észre, majd pénzt és időt nem kímélve, megpróbálta megszerezni ezeknek a helyeknek valamelyikét. Talán még azt is tudta, hogy Magyarországon a rendszerváltás óta létezik egy szabály, mely szerint minden olyan sportolót benevezünk az olimpiára, aki kvótát szerzett.

A 80-as évek végéig ez nem volt így, nagyon sok sérelem, sőt személyes tragédia származott abból, hogy valakit nem vittek ki az olimpiára.

Akad jónéhány jelentősebb sportnemzet, ahol egyébként ez ma is másként van, ahol a NOB nevezési feltételeinek teljesítése nem jelent automatikusan indulást, hanem keményebb szinteket kell teljesíteniük a sportolóknak. Ilyen Németország, Nagy-Britannia, hogy csak a legnagyobbakat említsük.

A mi szabályaink viszont pillanatnyilag nem ilyen szigorúak. És mivel sem a Síszövetségnek, sem a MOB-nak nincs módja mérlegelésre, nem mondhatják azt, hogy kihagyunk a csapatból egy sízőt, csak azért, mert nem tud síelni.

El lehet gondolkodni azon, hogy jó-e ez így, mint ahogyan azon is el kell gondolkodni, hogy hova vezet, ha megváltoztatjuk a saját szabályainkat.

Valamit azonban tenni kell, mert az biztos, hogy azzal a több ezer magyar sportolóval szemben, akik a fiatalságukat tették fel arra, hogy kijussanak az olimpiára, ami hétfőn történt, az megalázó.

Legfőképpen miattuk kell valamit tenni.